NAPLÓK: raravis Legutóbbi olvasó: 2026-03-03 16:22 Összes olvasás: 2520| 1. | [tulajdonos]: Világok (h)arca | 2013-01-25 18:24 | Háromsoros műveltségére akkor tett szert, amikor a gyártósorról lopva belepillantott Jóska jegyzeteibe. Bizonyos szempontból szerencsésnek érezte magát, amiért az említett úriember - aki a dolgozók önálló gimnáziumában készült érettségizni - hajdan épp az ő félig megfestett szemei előtt ült le uzsonnázni, uzsonna közben pedig kapkodva átlapozta az irodalom órán lejegyzett verselemzést. A költemény Pilinszky egyik remeke volt, első mondatai pedig a következőképp hangzottak:
"Az ember itt kevés a szeretetre.
Elég, ha hálás legbelűl
ezért-azért; egyszóval mindenért."
A kirakati baba személyiségére e három sor örökre rányomta a bélyegét - ennek megfelelően aztán igyekezett a világ minden apró-cseprő rezzenésére hálával gondolni. Példának okáért: miközben a legtöbb valódi, hús-vér ember minden bizonnyal kiborítónak találta volna kissé egyhangú munkáját, addig ő az élet egyik legkegyesebb ajándékának érezte, hogy hónapok óta egy kirakat üvege mögül mosolyoghatott szelíden-bárgyún a járókelőkre. Sminkje és öltözete visszafogott eleganciát tükrözött, merev testtartásában pedig szemernyi burkoltan csábító, erotikus mozdulat sem rejtőzött. Egyetlen feladatát - a legújabb divatnak megfelelő ruhák bemutatását - tökéletesen végezte: érzelemmentesen, rezzenéstelen arccal tűrte, hogy mustrálják.
A vásárlók többsége természetesen nem is látott benne többet, mint egy tökéletes idomokkal megáldott szobrot, sőt egyesek talán még annyiba sem vették. A baba mindezek ellenére is örömmel viselte sorsát. Egyébként ugyanezek a vásárlók a szobrokat is csupán azért becsülték, mert alkotóik csillagászati összegekért faragták ki őket - ebből pedig (tévesen) arra a következtetésre jutottak, hogy minél magasabb árat fizetnek egy-egy alkotásért, annál megbecsültebb tagjai lesznek majd a társadalomnak. A mögöttes erőfeszítéseket, a verejtékcseppeket, a lelket sohasem méltatták: olykor elegendő volt egy sok számjegyű árcédulát ragasztani egy frappáns címmel megáldott fakockára, és máris egész tömegek lelkesedtek érte.
A kirakati baba arcára persze egyikük sem emlékezett, csupán az általa viselt "trendi cuccokra" koncentráltak. Még a legkevésbé iskolázottak is tisztában voltak vele, hogy irigylésre méltó alakja "tucat termék": tudták, hogy egy gyártósoron szorgos robotkarok formálták karcsú derekát, és a kék szemeit is ugyanazzal a 38769-es számú festékkel pingálták az arcára, mint a seregnyi hasonmásáéra. Persze köztudott volt az is, hogy ha nem is fillérekért, de mindenképp elérhető áron juthatnának hozzá, ha úri kedvük úgy diktálná, és ezért értéktelen kacatként gondoltak rá - már ha gondoltak rá egyáltalán.
A baba azonban még ezért sem hibáztatta a Teremtőt: örült annak, hogy történetesen nem guminőként kell leélnie az életét.
Aztán egy bronzosan borongó szerda délután egyszeriben összeomlott a tökéletesen egyhangú világ: a bevásárló utca túloldalán sportruházati üzlet nyílott.
A vadonatúj bolt csillogó kirakatában - épp amerre mozdíthatatlanul merev tekintettel álmodott boldog perceket - megjelent Ő: izmosan, magasan, délcegen és ellenállhatatlanul magabiztosan.
A baba eleinte hitetlenkedve csodálta a férfitestet imitáló figurát. Arról a gyártósorról, ahol egykor őt formálták, csupa-csupa női modell került ki a nagyvilágba, és meg volt róla győződve, hogy mindannyiuknak közös jellemzője a testi adottságokon kívül a háromsoros műveltség is. Cseppet sem érezte magát különlegesnek. Abban persze nem volt biztos, hogy mindannyian épp Pilinszkytől tudtak volna idézni, de hiányos ismereteinek köszönhetően nem tudott egyéb alternatívák után kutatni nem is létező értelmében.
Ez a férfi azonban... Minden egyes porcikájában érezte, hogy próbababa-átlagon felüli ismeretei lehetnek az emberek világáról, és mindent megadott volna azért, hogy ezekről a csodákról majdan hosszasan hallgassa egy közös kirakatban állva.
Amikor az őszi kiárusítások előtt - szemérmesen elrejtve őt a vásárlók szeme elől - új kosztümöt öltöttek rá, sejtései beigazolódtak. Az eladók perceken keresztül áradoztak a szomszédos bolt egyedi, kézzel készített figuráiról, melyeket sokkalta könnyebb átöltöztetni, lényegesen változatosabb testtartásokban lehet őket beállítani, és még a parókájukat is cserélni lehet.
A baba számára természetesen azonnal egyértelművé vált, hogy ha Őt is egyedileg gyártották, akkor minden bizonnyal a teremtésekor zümmögő robotok helyett cirógató emberkezek és titokzatos emberhangok ölelték körül. Ahol pedig e kettő teremtő erő együtt van jelen...
Ettől a naptól kezdve a mindenért hálás természetű lénye megváltozott. Nem volt képes többé önfeledten örülni, egyre csak sóvárgott, epedezett a túloldalról mosolygó férfibaba után. Az emberi léptékkel alig öt méter széles bevásárlóutca áthidalhatatlan szakadékká változott, melyben a kedélyes vásárlók helyett rosszindulatú hústömegek hömpölyögtek - minduntalan elzárva a kilátást a kirakatban ülő, mozdulatlan figura elől.
A ruhák ugyan továbbra is tökéletesen simultak remekbe szabott alakjára, de az arca... Most már emlékeztek rá az emberek. Annyi fájdalom, dac és szomorúság sugárzott róla, hogy riadtan fordultak el az üvegfaltól, egyetlen pillantást sem vetve a "trendi cuccokra". Amikor a bolt dolgozói rájöttek a forgalomcsökkenés okára, a babát egyszerűen selejtnek minősítették és kidobták. A helyére a szomszédos sportruházati üzlet egyedi modelljei közül vásároltak egyet.
Őt... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
