NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2026-08-08 12:27 Összes olvasás: 4995359| 309. | [tulajdonos]: jaj, Ottlik | 2016-06-21 19:44 |
„Nehéz nők nélkül” – mondta Medve. – „Fogják az ember homlokát, ha hány. Megfigyelted, Bébé?” Megfigyeltem. Nehéz. Nem is nagyon lehet.
Az ebédlőablakot nem lehet lefesteni anyám és Júlia kihagyásával.
A kezdeted nem megy nélkülük. Étlen-szomjan pusztulnál, vizeletedbe-székletedbe fulladnál. Segítség kell neked a hozzád hasonlónak és létezőnek feltételezett többi embertől. „Az embernek cseléd kell, nem parancsnok.” Igaz. De énvelem tisztázódott legvégül az is, hogy az a hipotétikusan létező másik ember se cselédnek, se parancsnoknak, hanem kizárólag arra kell neked, hogy legyen. De arra nagyon.
OTTLIK: BUDA
Egy kerti padon ültek, bokrok között, szorosan egymás mellett. Medve levette a sapkáját és nézegette a bélését, a belevarrt számot. Ezt sem lett volna szabad: a sapkát levenni. De amúgy is bűntudatot érzett; már beléidegződött, hogy azt soha, semmi esetre sem szabad csinálnia, amihez kedve van. Megengedhetetlen a többiekkel szemben. Ebből még baj lesz, hogy itt ül: de nem bánta; s voltaképpen nem is erre gondolt.
– Beszélj hát, édes kisfiam. Mi bánt?
– Vigyél haza.
Csak ezt az egyet ismételgette egy darabig anyja kérdéseire, aztán lassacskán elhallgatott végképp. Ez az asszony úgyis érti őt.
Veronikára gondolt, aztán a nagyanyjára, aztán egy Tilda nevű kislányra. Nehéz volt itt nők nélkül. Varrhatta az ember maga a gombjait. Moshatta maga a lábát. Azt is rosszul, mindig izzadt, a kapca büdös volt. A nők jobban csinálták; és fogták az ember homlokát, ha hányt; hát hiába, hiányoztak. Főképp az anyja, aki mindig értette őt, és pontosan tudta róla, hogy milyen.
ISKOLA A HATÁRON
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
