| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 19:48 Összes olvasás: 196524| 192. | [tulajdonos]: about peace | 2015-11-27 16:58 | Az álmaimból a leglényegesebb időnként az érzés, amivel felkelek belőlük.
Azt álmodtam, h megérkeztünk nagymamámhoz este. Pakoltunk le a gyerekekkel az előszobában, de túl nagy volt a csönd, nem jött ki elénk. Benyitottam, a fotelban ült az ajtónak háttal, közvetlen egy nagy TV előtt. Fölé kellett hajolnom, annyira eltűnt benne. S mikor megláttam, kiderült, h rémesen le van fogyott, mióta nem találkoztunk, annyira, mint halála előtt a hasnyálmirigy ráktól. Belém szúrt, h most akkor megint meg kell halnia. Felállt, megcsókoltam, s azt kérdeztem, hol fáj. A szemem, mondta. Bennem, meg visszafele összeálltak a dolgok, h hát persze, már ez is, meg az is ennek a jele volt: szemrákja van. A szemét vmi sapkaféle takarta, nem mertem alánézni.
Az asztalon paprikás volt, nyilvánvalóan nem várt minket, elfelejtette, h jövünk. Pedig az illatról eszembe jutott, h azóta se ettem olyat, mióta meghalt.
(Most, h öregszem, ő néz rám a tükörből, illetve az ő melleivé, lábaivá lett a testem. A helyszín se mindegy: Békés.) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
