NAPLÓK: faopál Legutóbbi olvasó: 2026-06-14 20:08 Összes olvasás: 10799| 1. | [tulajdonos]: menetelés | 2018-11-25 21:02 | Törékeny hátán, már régóta cipelte a titkokat, nehéz batyuba kötve. Úgy ragadt hozzá a sok mocsok, meg a kulimáz, mint a piszok a tenyérhez.
Elfáradt, ebbe a terjengő dagonyába. Nagyot sóhajtott, de nem hallotta senki. Elfordították a fülüket, nem akarták meghallani.
Érezte, meg kell állnia, pihennie kell. Lassított. De csak rugdalták előre.
Nem akarták, hogy meglássa, milyenek is ők valójában, nem akarták hogy hátranézzen.Ha egyszer rájuk néz, tudták sóbálvánnyá válnak. A barátok, akik először élvezték a társaságát, vidám nevetését, mely úgy csilingelt mint a tündérek kezében a csengettyű Karácsonykor. De ők, Többet akartak. Hogy a lelkét adja nekik, kárhozatra. Volt, aki a szoknyája alá kapott. De ő csak megrázta hullámos fürtjeit, s csak kacagott rajta. Ártatlan volt. Azt hitte, kedves tréfa, csak egy kóbor mozdulat. De, az a másik, most már, megpróbált gáncsot vetni. Hiába. Könnyűek voltak a léptei. Szinte a föld felett járt, pedig akkor már fájdalmai voltak. Egyre fáradtabban lépdelt, de most már mögöttük. El-el maradozott. Kis időbe telt, míg összeszedte magát.
Mit akarok tőlem? Hisz a tiétek vagyok. Vegyétek el a terhem, vagy hagyjatok meghalni. Itt az út porában! - kérlelte őket először, de ők csak fintorogtak. Hallgass! Minek ez a sok beszéd. ne nyivákolj nekünk! Nem vagy te egy kibaszott macska!
S ekkor történt az, hogy a bőrruhás szájon vágta és megpróbálta leteperni. De ő nem hagyta magát. Kicsúszott a markából, ezért az, félrelökte.
Folytatás következik. Ha, következik. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
