NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN Legutóbbi olvasó: 2025-07-05 08:08 Összes olvasás: 38091| 79. | [tulajdonos]: ITT A MAGYAR MEGSZÓLALÁS | 2018-10-09 23:16 | Örülök, hogy megtaláltam a Szív sötét oldala című filmversek magyar fordítását, a hét évvel ezelőtt írt Übü napló bejegyzésben... Szinte csak véletlenül.
Már el is felejtettem, melyik kommentemben szerepeltek. Pedig annak idején elég nagy fáradtsággal, a videót meg-megállítva, kézírással körmöltem le a magyar szöveget, hogy Nektek megmutathassam.
A téma itt a szerelem megjelenítése versben és filmben - a maga felvilágosult természetességével. Nincs többé XIX. századi külön lábtörlő törülköző meg külön testet törlő törülköző a fürdőkád mellett - hiszen ha kilépünk a fürdőből, egyformán tiszták vagyunk lent is, fent is.
Azért tértem ki erre, mert megcsapott a gőze az egyik naplónak: a rímekről írnak benne s ezt összefüggésbe hozzák a XIX. századi valláserkölccsel. Hiszen vulgáris formában, becsmérlően, akkor dívó stílusban szólnak benne a női és a férfi nemi szervről.
Mindig meglep, hogy valakinek - ezek szerint - ennyit vertek a kezére kiskorában, amikor...
Mással nemigen tudom magyarázni egy művész ilyen jellegű komplexusait.
Eliseo Subiela, a film rendezője, Mario Bendetti költő, a film egyik írója, s Dario Grandinetti, a költőt alakító főszereplő természetesen mentesek ettől. Jómagam, a film alkalmi interpretátora szintén. Mi, Walt Whitman - Arany János amerikai kortársa - óta tudjuk, hogy testünk minden porcikája szent.
Még a nemzőszerveink is.
Főleg azok... Hiszen a teremtéséi. Mi csak "használjuk" őket.
Most ismét megmutatom a szív sötét oldala című film 10 évvel később készült (de valójában 20 évvel "később játszódó) második részét. Amelyikben a dús fekete hajú költő, immáron megkopaszodva, ismét megkeresi egykori szerelmét. A jó művészfilmekben az a jó, hogy számtalanszor meg lehet nézni őket s mindig újnak hatnak.
Mert a magyar fordítás birtokában rá tudok mutatni, mit is mond ebben a lány a költőnek, amikor mögé lépve követi és egyszer csak kedves hangon megszólítja.
Ugyanazt, amit megismerkedésükkor.
Amikor a költő szavalni kezdte neki Mario Benedetti Taktika és stratégia című versét, s a nő egyszer csak átvette tőle a szót:
"Az én stratégiám viszont mélyebb és egyszerűbb is.
Az én stratégiám az, hogy elérjem, ki tudja hogyan, miféle
ürüggyel, hogy szükséged legyen rám."
És most ezt mondja megint.
Ennél szebb megszólítás - 20 évnyi távollét után - egyszerűen nem lehetséges.
Figyeljétek meg megint, milyen kifejező a zene, amikor a sapkákat válogatva a költő "megtalálja az egyéniségét". Mekkora truváj, hogy egy csomó asszony előront az emeletekről...
S milyen jó kis Subiela humor, hogy a nővel az ölében, a megöregedett költő immár nem tudja "sarkaiból kifordítani" a bezárt ajtót, mint egyszer fiatal korában. Képes "filmbeszéddel" szólva. De a lány kulccsal kinyitja, majd visszamászik a férfira, hogy mégis "úgy menjenek be".
Igen, az igazi - a fenséges (a lazacok vándorlása is ilyen) heteroszexualitásban a férfi csak nőt, a nő pedig csak férfit kíván, de nagyon, nagyon, nagyon. És még annál is izzóbb szenvedéllyel.
Erről írtam Vissza a paradicsomba című versemben, "valójában a nőknek van falloszuk, amit becézni kell, mert a vaginát a férfi viseli a szívén."
(Mórotz Lila lovak című verse számomra épp ezt jeleníti meg, de erről majd máskor, máshol, többet.)
Az ellenkező neműeknek ezt a felfokozott "egymási iránti készségét" látjuk viszont ebben a filmben, de az első részében is. Igazi felnőttfilm ettől.
Tetszik.
Tehát a Benedetti vers:
"Az én stratégiám viszont mélyebb és egyszerűbb is.
Az én stratégiám az, hogy elérjem, ki tudja hogyan, miféle
ürüggyel, hogy szükséged legyen rám."
Ezt mondja tehát a lány megint, a mostani viszontlátáskor.
https://www.youtube.com/watch?v=LbbsnwgiUiw
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
