Hetedíziglen: szavazásra bocsájtás

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-10-30 22:37 Összes olvasás: 412684

Korábbi hozzászólások:

729.	[tulajdonos]: szavazásra bocsájtás	2019-10-04 18:20
Sziasztok! Szavazásra ajánlom a verseket! 1. Idegen napok idegen nekem Budapest kabátujja reszketve szabott árnyékfigura fekete táblán egy futó, egy paraszt, egy halott bástyáján gonosz árnyék szeggel kivert vonyító szavak hetek állnak hősként ívközt kortyolva vöröslő vigaszt sajnos telhetetlen lett a király kibelezett kockákat hagyott pénz, hatalom, erő, fogság csak az a jó, hogy szeretve vagyok 2. Lázálom Hideg van. Este van. Fázom. Hetek óta keresem a meleg kabátom. Eltette valaki. Közben valami értelmesebb létformára vágyom, mert gonosz kis árnyékfigurák a sötétből vonyítva másznak elő, telhetetlen étvágyuk csak egyre nő. Hallom, ahogy mindegyik harsogva rág. Bekebelez a nagyvilág. 3. FMR Múlnak a percek, hetek, életek. A nagykabátot rég eltettem, de a sebtében lerúgott cipők még mindig keresik egymást és a viselőjüket. De ő telhetetlen, durchmarsra játszik, mindent vinne. Néha a csuklómról les rám, néha az inga mögül kukkant ki, mint egy ott-se árnyékfigura. Nem érdekli a vonyító fájdalom, sem a hangtalan zokogás. Pedig nem gonosz, még csak nem is kegyetlen. Ennek mind felette áll. Vajon tudja-e, mit emészt el előbb, engem, vagy a cipőket? 4. fenyőaggató blues kabát és kalap lesz-e elég nem a Jézus meg a miatyánk nem az eltettem valahová gyertyák nem a fenyőre való árnyékfigurák és nagyon nem a csak most és mindörökké és a gonosz megáll az ajtóban nem kopog csak ott lélegzik telhetetlen vonyító mindenével hetekig ott kint a hidegben és sír és kiabál csak sír és kiabál 5. hetes hetek telnek kabátom kinőttem szakadt cérna fityeg gombok gurulnak telhetetlen gyomrom gonosz morgással üdvözöl minden falatot hetek telnek diétázó lelkem árnyékfigura bentről látom papírél vánszorog a napok hosszán kívül vonyító gömbölyűséggel gördül a szabott sínpáron eltettem a kabátom hetek telnek 6. mutogatós már hetek óta csak apura vetül a fény álmaimban telhetetlen perverz alak a sötétből lép elő mint egy madzagon lógó árnyékfigura vonyító gonosz hideg van és ő ott áll anyaszült meztelen mint gyerekkoromban amikor még nem volt fürdőszobánk és ő az előszobában fürdött egy bádogkádban habos volt a haja anyu egy kancsóból meleg vizet öntött a fejére én meg véletlenül rájuk nyitottam apu teli szájjal röhögött én kiszaladtam szaladnék most is ha tudnék ha nem kellene megkeresnem apu ünneplő kabátját rá akarom adni ne álljon ott ruha nélkül mint egy hibbant mutogatós bácsi de nincs már meg az a kabát eltettem valahova vagy eltemettem azt is nem emlékszem 7. a bal oldali sötét folt ne aggódj nekem soha nem kell kabát egy rendes árnyékfigura nem fázik tudom a naptárt még nem lapoztam át hetek múlnak gonosz idő teázik vonyító kutya alatt forró lapát ne légy telhetetlen úgyis leázik a kulcsot eltettem tied a kabát Szépek és szomorúak. Lehet szavazni. Csók: Anna

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!