Hetedíziglen: versek

Hetedíziglen bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-11-17 07:57 Összes olvasás: 419730

Korábbi hozzászólások:

6047.	[tulajdonos]: versek	2022-12-05 23:20
Sziasztok, itt van a termés. Jó olvasást! 1. tegnap még igen... a hasonlat sántít az a rohadt göröngy dacol mindennel is és nem adta kölcsön túl messze van a bár az apró visszajár egy ujjal gépelek vissza nem léphetek de már az sem számít 2. körmös minden göröngy fekete nincsen neki menete fekete fekete nincsen neki menete bár dacol a természettel mégsem fújja a szél széjjel hasonlat nem illik rája nincsen neki puffadt mája rája hája nincsen neki puffadt mája kölcsön ujjnak rágott körme nem növeszti meg a törpe ha meggyötörne ez a csörte eltörne a törpe körme 3. varangyos mese göröngyös a varangy háta így nem mehet el a bálba minden béka ott lesz este dacol akkor ő miért ne kikölcsönöz egy szép frakkot a képére aggaszt maszkot s bár egy bábhoz hasonlatos táncolni fog ez bizonyos ujjaival tamtamot ver egészen övé a siker elmeséltem ugyan minek hazugság ez úgy hiszitek valahogy be kell fejezzem olvasd készen van a versem 4. ellenhatás Magányos lennék? Nem, dehogy! Mind a tíz ujjamra volt csajom... - számoltuk össze a történteket borozgatva egy régi jóbaráttal. Talán nem a legjobb hasonlat, de minden göröngyre emlékezem, kik ellenáltak gyáva lépteimnek, hogy épp miattuk ne süllyedjek el. Jól tartottak és dacoltak velem, bár kölcsönadták összes kincsüket markomba bármit (mindenre vágytam), amiket azóta szétfújt a kétkedés. 5. "Az igazat mondd..." Minden ujjamban hasonlat bujkál, semmi sem az, ami. Minden csak olyan, mint valami más. Kölcsönvett külcsín, talmi imázs. Bár dacol a valós a lehettel, mégsem egészen hihető. Néha huppanós, néha göröngyös. A lehetséges inkább a nyerő. 6. Számvetve Apuska, mondd, ha nagy leszek, szeretnek majd az emberek? Nem tudom, mit és hogy tegyek, ezt éli minden kisgyerek? Dacoljak vésszel harcosan, s ne űzzem azt, ki elrohan? Öleljem, bárki arcon üt, mindegy zuhog, vagy nap, ha süt? Próbáljam szórni szerteszét, szívemnek minden melegét? Utad követném, merre jársz, elillansz, mint a nemesgáz. Így lettem én is emberi, ki örökségét elveri, hasonlatos, bár épp nem úgy, kezeken, s lábon tíz az ujj, ennyire tellett, ez jutott, kisfiad csúful megbukott. Magamat most is kínozom, göröngyök verte sírodon, s minden kincsemet átadom, kölcsönbe kaptam, fájdalom. Apuska, látod, nagy vagyok, ördög vár rám, vagy angyalok? 7. Shakespeare ferdítés CXXX szonett Nem napsugár az én úrnőm szeme; Piros dacol ajkán, de nem koráll: Fehér a hó, sötét a kebele; Ujjam között éj tincse drótfonál. Láttam rózsák pirosát, hószinét, Ily színt orcája kölcsön sem kapott; S azt mondanám, ha nem lennék kimért, Lehelete nem parfőm, bár szagos. Vágyom minden szavát, habár tudom, Hogy nem csilingelés csupán csörömp, Hogy lépte isteni? hazudhatom, De lába alatt sírhat a göröngy. S pont ezért, szerelmem kivételes, több, mint mi hazug hasonlatra les.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!