Hetedíziglen: szavazásra

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2026-04-17 18:41 Összes olvasás: 466251

Korábbi hozzászólások:

245.	[tulajdonos]: szavazásra	2019-06-15 01:05
A szavazásra jogosult versek számozása az egyesnél kezdődik: 0–a). Erős extra. Kövek a zsákomban. Nehezek, éleik a húsomba vágnak. Évek óta cipelem, görbülök belé. Csontváz-soványan, a kövek nem ehetőek, de nehezek. És gyűlnek, Régen csak az út pora, amit az ember esténként mindig lemos, aztán arra már nem jutott idő. Gyűlt, rakódott, összeállt az első kikezdhetetlen és lerakhatatlan kővé, Porból lettem én, és porból a kő. Én majd, fordítva, ismét porrá leszek. És a kövek? 0–b) „Gyenge” extra: Súlyos kövek a sírodon, csontvázad a mélyben. Mindig kikezdhetetlen voltál. Fordítva kellet volna történnie, a te ajkadnak kellene sírásra görbülnie, és könnyeid lemosnák a múltamat. 1. A dolomitbánya üzemorvosa - A röntgenen megfigyelhető, hogy a csontváz magán viseli a nehéz fizikai munka és a nélkülözés jeleit. A gerinc görbül, a hát hajlott, mintha nehéz köveket cipelt volna, mindig felfelé, hiszen ha fordítva, lefelé hordta volna, az a lábfej csontozatán látszana. Véleményem kikezdhetetlen, orvosi működésem során számos hasonló felvételt elemeztem. Bár itt a film szennyezett, foltos, - Nővér! Lemosná ezt a felvételt? Mi, hogy ez nem is röntgen, hanem a beteg? 2. Tenger sós víz csiszolta kövek, apró kavicsok a parton, lemosva róluk az anyagi világ jelét mi a tengerfenéken ülepszik zaqgyá görbül az égalja, hajnal nyílik, aztán este fordítva bámul a világ, fények halnak a hullámokban sziklákon törve apróra kikezdhetetlen menetrend, a tenger áztat partot, és mindig ő a győztes, legyőzött halott csontvázként a sziklák alá ragadva 3. csontvázak fordulnak ki a földből üres szemgödrök görbülve néznek kikezdhetetlen a folyamat lassú halál mozdítja a fordított köveket és az eső mindig lemossa a könnyeket 4. Vándorol, lebeg Még dolgozik bennem a csontváz, mint a gép. A test még vándorol, a lélek mozdulatlanul lebeg. Nem lesz így mindig, tudom. Egy hosszú álom s egy még hosszabb ébredés vár rájuk valahol. Ahogy görbül, egyre meredekebb az ösvény, kövek gurulnak lábam alól, s egy hideg zápor hirtelen mindent lemos. És ekkor kikezdhetetlen őszinteséggel fordulsz felém. Lehetne fordítva is talán, de ahhoz most még kevés vagyok. Előbb fel kell jutnom a hegytetőre, és ott a metsző szélben egy perc alatt el kell felejtenem száz év magányt. 5. HASONLAT Lemosta a kövekről a földet a víz. Az idő marja le így a csontvázakról a húst. A hegy gerince most úgy görbül, mint egykor nagyanyám háta. Vagy fordítva? Nagyanyám háta volt mindig is olyan kikezdhetetlenül erős, mint ez a hegygerinc? 6. Pro tézis Lemostalak. Mint mindig. Tiszta kép vagy, akár kikezdhetetlen fehér kövek, szertári csontváz mellén görbülő, nagy bordaívek. Kifordítva is szerettelek. 7. Lassítva A csontváz hírneve már kikezdhetetlen Az idő eleve megkerülhetetlen A tér ugyan görbül csak sajnos fordítva Mint víz kövek körül csordogál ordítva Ez mind nem baj most már Mert végleg lemostál

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!