Hetedíziglen: függöny fel!!

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2026-08-13 13:09 Összes olvasás: 514652

Korábbi hozzászólások:

2002.	[tulajdonos]: függöny fel!!	2020-03-06 20:08
Íme az alkotások: 1., A vérbeli katasztrófaturista A vérbeli katasztrófaturista eleve grimbusszal utazik, a batyujában mindig akad némi művér, egy jó időben, jó helyen szelfihez. A képről persze kiretusálja az esetleges szivárványt, a helyébe tornádó tölcsér kerül, esetleg némi magömlés a kráter kürtőből. Hűtőt is hurcol magával, benne csirkeaprólék meg némi malacság, hogy legyen elterelő csali a pirapontyok ellen. A metró alagútba gyalog megy be, mert a patkányokkal ott esélyes a találkozás. Aztán hazaér, feltölt mindent a fészbúkra, de ha közben lefagy a rendszer, nos, az az igazi katasztrófa. 2,. Globálhő Hő-grimbusz a glóbusz tele, Napmalacra e gány rávall, S katasztrófaturistával Van a hűtőm telis tele. Batyut kötök, benne jegyek, Ám nem jön se metrópótló, Se helyette retró pót ló… Szivárványig gyalog megyek! 3., na igen Szindbád rendszerint úgy felejt mindent csapot teavizet hűtőajtót ...stb s mikor megjegyzem hogy a szalámikon szivárványszínűek a rombuszok csak legyint már mindennaposak a grimbuszok eltűnt a malacperselyem a sapkám és a túros batyum reggel óta katasztrófaturistaként lézengek a lakásban mert nincs áram és elvitte magával a metróbérletem is 4., Grimbusz-mentes övezet Időn és téren kívül élt, a jó és a rossz fogalmain túl, a be nem fejezett múlt és az el nem kezdett jövő határán, a szivárvány születési helyén, a tökéletes jelenben, ahol az olyan dolgok, mint a hűtőgép, a frissen sült túrósbatyu vagy a ropogós malachús távoli értelmetlenségeknek tűntek, és ahol a katasztrófaturisták halálra unták magukat, mert egy ilyen hely nem kínál szaftos grimbuszokat. 5., Kiss grimbusz Van egy igazi történet, amit sosem meséltem. Hogy hányszor szöktem el magamtól, amikor a helyzet reménytelenül hevert a konyha csempéjén, hogyan tuszkoltam, toltam, tettem mirelit fájdalommá a hűtő fagyasztásért felelős fiókjaiba. Ott kiabált és esetlenkedett egy malac szomszédságában, aki két éve szilveszterkor halt meg, de nem volt szívem megsütni. Így aztán batyut kötöttem abból a kétségbeesésből, hurcoltam magamat a metrón szivárványszínű esőkabátban, s katasztrófaturisták fényképezték az én kismalacom utolsó sikolyát. 6., A katasztrófaturimusról -röviden A katasztrófaturizmus felütheti fejét bárhol, valahol Európában vagy attól távol, csak kell hozzá egy trendi feszkó, és a hely zsúfolt lesz, mint a pesti metró. A katasztrófaturizmus erkölcstelen, de sajna- és az a világunkkal a baj ma-mindig van rengeteg ökör, kiket a lelkifurdalás bizisten, picit sem gyötör. (nyugi, várjatok, mindjárt beleírom a másik állatot) Szóval erkölcstelen, de hogy mihez képest rémes, és mennyire, ezt ugye, nehéz lesz kifejtenem, és vitába is szállnátok velem, mert most hiába vetném össze egy orgiába fulladt batyubállal, ahol ketten is jutnak egy műnőre, azzal még nem jutnánk dűlőre. (nyugi, semmi cicó, mindjárt jön a frigó) Maradjunk annyiban tehát, hogy egyik sem óvodai Grimbusz hakni, de mindkettő tiszta fertő, vagy mi. Talán ti is észrevettétek, hogy művem kezd olyan lenni, mint egy malac, ami mindent megeszik amit elé szórnak. Bizony ám ! Eme iromány épp úgy zabálja fel a szókat (nyugi!) és csak hízik tőle egyre, a versem beste teste, ha levágnám vele, a hűtőm lenne tele. Visszatérve a témára, a katasztrófaturizmus átkozott dolog. Lehet szárazföldi vagy tengeri ármány, átkozott, mint a dal miben nincsen poézis, lenge szivárvány, miben nincsen legalább egy vacak strófa, nekem az becsszóra katasztrófa, ilyenkor mintha cunami törne be lelkem közepére, ezért csimpaszkodom a kínrímek kötelébe. és bár tudom hogy most süllyed a felejtés tavába, ez a fuldokló makáma, de én még itt a parton (pardon)szorítva zsineget, kínozlak még, bocsika, Titeket. Rendben, mivel féltek, hogy bő lére eresztem, versdisznóm ezennel böllérhez menesztem, aki írta, ki is nyírta, vigadjatok, részemről kuss lesz végre, itt a vége fuss el véle! 7., Disznótoros Kedvenc malacom disznóvá érett. Le a metróhoz, vonat, majd dagonya. Mint katasztrófaturista, a véget néztem, s mondtam, ilyen grimbuszt soha... Szivárvány-szeme homályba borult, vére kibuggyant a bökő után. - Készítsd a hűtőd! - és hatalmas batyut rakott a hátamra öreganyám. 8., szerel-vény soha nem tudtam megjegyezni a szivárvány színeit inkább átszaladtam alatta hogy elkerüljem a grimbuszt mert az mindig jött menetrend szerint szállította a katasztrófaturisták népes csoportjait akik aztán metróval utaztak tovább persze ha volt jegyük a kontroll az fontos mondta valaki és belökött a szerelvény alá máskor batyut kötöttem a hátamra malacot tettem bele sütve meg tejfölös kenyeret ami hűtés nélkül gyorsan megromlott hajíthattam a kukába pedig élelmet nem dobunk ki üvöltötte az éhség mikor lobogó hajjal nyargalt utánam 9., a hetedik? én? a húszba se férek! a malac csak röfög a hűtő kiolvadt a katasztrófaturista a grimbuszról olvas a metró elgörög a batyu rég üres az égre szép szivárványt fest aki nagyon ügyes ------------------- és az extra: :) :) Anal Leroedoc Secnarf Lór lutáh Atsi ruta fórt szatak Órte mőt űhca lam Szub mirguty abnyáv rávisz At siru tafórtsz atak Ór tem szubmir gutyab Nyáv ráv iszca lamő tűh ------------- Jól gondoljátok meg a pontozást, itt semmi sem az aminek látszik :)

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!