NAPLÓK: Géza notesze Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 02:24 Összes olvasás: 29087| 26. | [tulajdonos]: egy 7 | 2004-09-23 11:51 | Bő egy hét. Ennyi van hátra a szabad életből, ami elvesztése állítólag olyan a férfiembernek, mint a nőknek a szüzesség.
Pár hete egy barátom rákérdezett: s milyen a tudat, hogy be lesz kötve a fejem? - Milyen lenne? Semmilyen. Még el sem jutott a tudatomig. Valahogy úgy alakult ez az évszázadok során, jelentőségét vesztette az egész, nem azért, mert annyira megváltozott volna az ember, csupán hosszú hezitálás után ki merte mondani: gazdasági érdek az egész, vagyoni, hatalmi játszma, gyereket csinálni nélküle is lehet. És ahogy a vagyoni helyzetet, a társadalmi megbecsülést máshogy is biztosítani lehet, nem csinálunk belőle ügyet.
Nem volt még időm töprengeni a házasság mélyebb értelmén, bár erősen él bennem a gyanú, nincs is neki ilyen. Soha nem is volt. Cicoma? Máz a szexen? Kinek hogy. Nekem inkább gesztus. Egy apró kézmozdulat, ügyes mimika: jelzés a másik felé. A hétköznapjaink mindenesetre változatlanul fognak folyni. Szüzességünket legalábbis már (körülbelül, hogy apróbb részletekbe ne bocsátkozzam) évtizede elvesztettük.
S bár kényszerítő erő lenne, hogy más könyvet bújjak, most mégis egy olasz politikai krimibe kezdtem. Nem értem, miért vetjük meg, mi, komoly értelmiségiek az effajta könnyed örömöket (bezzeg a férfiak a focimeccs elé továbbra is odaülnek, a nők meg gátlás nélkül kibeszélik közben a két csapat férfitagjait), miért vagyunk hajlamosak olyan magasról venni azt, ami mindig is komoly kábítószere volt fajunknak: a felszínességet. | |
| 25. | [tulajdonos]: Back | 2004-03-11 16:31 | Magam is meglepődtem, mert már-mér perverz öröm vett erőt rajtam. Szerelmes lettem egy lányba. Olyan érzés volt ez, ami jön, majd hamar távozik úgy, hogy szinte nyomot se hagy, csak elhúzza napjaidon nyálkás csigafoltját. Hosszú percekig le sem tudtam venni szememet a monitorról, a képernyőn férfiak, nők. És köztük ő. Újra és újra felbukkant, mintegy visszatérő álom (erotikus álom), már szinte ismerősként jelent meg, felismertem barna hajában arról a szőkített tincsről. Hóna alatt egy mappa, a mappában gondoltam én női magazinok. A női magazinokban szépségtippek. Nem tudom, mi szüksége volt rájuk, nem tudom, ki a szeretője, kit dobott ki a napokban egy izgalmas kaland kedvéért: nem az a tipikus szépségideál, de ahogy ő nem tudta levenni szemét a kirakatban álló kosztümről, úgy képtelen voltam nem nézni őt. Amikor eltűnt, vártam felbukkanását.
Előttem a monitor közepén: New York, Time Square. Webkamera.
Nem néztem a VV3-at, ahogyan az előző részeket sem, a Big Brotherre is csak a családi béke kedvéért pillantottam olykor-olykor. Most szégyenlősen, növekvő adrenalin szinttel kattintottam a linkre. A lebukás veszélye nagy: bármelyik családtagom bármikor benyithatott volna.
Magyaráztam magamnak, nem számít, bárki lehetne, az, hogy pont ez a lány az új szerelmem, a véletlen műve, a véletlenszerűség töredékrészének maximális megvalósulása. A definíció gyakorlati bizonyítása.
Csak attól félek, túl magas lesz a telefonszámla. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 24. | Jeges: keresem | 2004-02-24 11:16 | Gézaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! Hiányzooooooooooooool!
Hol vaaaaaaaaaaagy? ÉÉÉÉLsz méééééég???? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 23. | kovácske: patetikus | 2003-08-28 16:35 | gygy napló! ez jó ötlet. kár, hogy a vers (csak egy van?) érdektelen
üdv! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 22. | H80: Bomba | 2003-08-26 02:51 | | Ma lett igazán aktuális ez... | |
| 21. | [tulajdonos]: más | 2003-07-08 10:04 | Lackfi János, nyárspolgárnak ajánlom
A literátor táskájának tartalma: praktikus okokból a külső zsebben egy doboz cigaretta, öngyújtó, egy napszemüveg és egy félig elfogyasztott sajtosrúd. Morzsák. Belül, ahogy kioldom a műanyagcsatokat, tollak, kettő. A kis belső zsebben bevásárlási listával, vers-foszlányokkal, napi teendőkkel tarkított spirálos noteszfüzet. És végül, az igazi titok a belső, legnagyobb zsebben lapul. Határidőnapló, pénztárca, mindenféle kártyával, igazolvánnyal és fényképekkel (családtagok, egykori és mostani szeretők). Egy napilap, folyóiratok, egy hetek óta ki nem nyitott klasszikus regény, egy alma, egy doboz akármilyen tabletta. Bár nem sejti senki, de valahol egy bombát is rejteget magánál, talán a táskájában, talán valahol az egyik nadrágzsebben a maszatoló golyóstoll mellett. | |
| 20. | [tulajdonos]: apropó | 2003-07-04 08:43 | Sokak kívánságára kioperáltam korábbi formájában a Küklopszot belőle.
Az azúr előtt leboruló Kosztolányi Dezsőnek
Elmondanám neked. De te unod.
Ilyen voltál mindig. Ilyen konok.
Hiába magyaráztam annyiszor, újra,
elhúzódva tőled vagy öledbe bújva,
nem kezdek ismét bele.
Nézd, sokat dolgoztam az este.
Most hagytam abba, csak egy perce.
Kába fejjel kint elszívtam még egy
cigarettát.
Füstje mart. Fejem fájt.
Nem hívott az ágy.
Végignéztem a panelházakon
annak ablakából, ahol én lakom.
Az éjjeli filmeknek ilyenkor már vége,
a lakók ruháik letéve
ledőltek az ágyra.
Ma se mennek bálba.
A bárok bezártak sorba,
s ha te nem is hozod szóba:
hajnal felé a lányok is hazamennek
poros körútjain Budapestnek.
És ott, fönt az ég. Ahogy szokott.
A bamba csillagok
nem anyajegyek egy isten arcán,
ki kacsintva néz rám.
A hold sem a szeme.
(...)
Tudod, én ha az égre nézek
nem libegnek elém tündérek,
sem taxisok, sem kifutófiúk.
Nem villannak mennyei vakuk.
Ezért az ima?
S a sok parttalan vita
köztünk napról-napra,
mindent egy lapra
ezért teszel?
(...)
Mert nem voltam vendége semmilyen úrnak
és nem szólt hozzám soha égi szózat. | |
| 19. | [tulajdonos]: görög a falóban | 2003-07-04 08:41 | | Valóban. Én nem tagadom, hogy nehéz lesz. Sok munka van még vele, ha a szerkezete már kezd is összeállni. Sok ma a parafrázis, a posztmodern korszakban a korábbi rombolások helyett a tagadásokat részesítjük előnyben. Én is. Elkerülhetetlen, de szeretném, ha a versem még önmagában is életképes lenne, még ha ismerjük is a tagadottat. Persze nem biztos, hogy ez mindenkinek menni fog. Lehet, nekem sem. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 18. | karel: ... | 2003-07-03 19:02 | | az én véleményem az, hogy a te "átiratod" meg sem közelíti az eredetit. ahol jó, ott a kosztolányi-vers köszön vissza. | |
| 17. | [tulajdonos]: válaszféle | 2003-07-03 09:55 | | Nem muszáj. De lehet. Ha van mit mondani vele. Azért azt nem hiszem, hogy sikerül olyat alkotni, amilyen az eredeti. Jó ha egy középszerűt sikerül. Mindenesetre vitába szállni vele lehet. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
