NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2025-11-03 22:25 Összes olvasás: 167679| 808. | [tulajdonos]: Tegnap | 2019-10-19 14:01 | 1./
Tegnap temetésen voltam. Velem egykorú volt, három gyereket nevelt fel és stafírungozott ki, unokája - ő csak hercegnőmnek hívta - kilencedikes, példás tanuló, nagyapja büszkesége. Egyébként Pista volt keresztlányom apja.
Tele volt tervekkel, egész életében erején felül dolgozott - ez mondjuk egész családjára jellemző, özvegye közel a hetvenhez, idős - nálánál idősebb és betegesebb - emberek gondozásával egészíti ki csekély nyugdíját.
Váratlanul érte a halál. Jó, lehet vigasztalódni azzal, hogy nem szenvedett sokáig, reggel elment intézni valamit, kilenckor már a rendőr szólt feleségének, hogy baj van, a mentők viszik a kórházba.
Ott megcétézték ugyan, de nem vihették tovább, hogy műthessék, mert nem volt orvos, aki kiértékelje a CT eredményét.
Aztán néhány órával később került egy doki, de akkor már késő volt. Műthették volna, hogy a keringés gátját, a vérrögöt eltávolítsák, de addigra már elhaltak belső szervek, és agyának egy része.
Keserves kínokkal jár az ilyen. Felismerte gyerekeit, beszélt - próbált beszélni hozzájuk -, aztán elment.
Családján a döbbenet. Rengeteg közös terv volt, hiszen egy faluban a gyerekek, ha felnőnek, csak néhány utcával vagy házzal mennek arrébb.
Ha tennivaló van valahol, az csinálja meg, aki éppen ráér vagy jobban ért hozzá.
Az unokáknak is majdnem mindegy, hogy a suli után hova mennek haza, a család összes házában van székük az asztal mellett, tányérjuk az asztalon.
Egy szövevényes szeretet-háló feszült a család alatt, biztonságot adott.
Pista tizenkilenc évesen - azt hiszem apja brutalitása miatt menekülve a "nyócker"-ből - nősült vidékre, nagyon hosszú ideig egy kis albérleti szobában éltek, gyári segédmunka, feleség a TSZ-ben a tehenek mellett.
Szó szerint úgy kaparták össze a kis parasztházat. Fóliában paprika, piac, ahogy nőttek a gyerekek, nekik is a tanulás mellett a munka,
A nagyok már önállóak - bár ez itt nem azt jelenti, mint általában. A kicsi - kicsi? Közel két méteres, vékony, nagyon értelmes srác - még otthon van, de jó állása van, háza majdnem kész, pár hónap múlva költözik.
Szóval, a tervek. Rövid távon a tennivalók, hosszú távon az unokát látni felnőni, a saját házat is befejezni - hiszen mindig volt valami sürgősebb -, lassan beleszokni, hogy már csak egymással kelljen törődniük, néhány hónap múlva ülték volna az ötvenévest, asszem ezt hívják aranylakodalomnak.
A tervek. Mostanában csak egy-egy tervet kell átütemezni - lófaszt, kihúzni -, de hosszú távon át kell írni az egészet.
Egyidős volt velem. Na, ez a hatvannyolc-hatvankilenc - Ő valójában nem egészen egy évvel idősebb volt, mint én - már rég nem a csikófogak csattogtatásáról szól, de halni korai. Szerintem.
Át kell értékelnem a terveimet.
Egyre nyomasztóbb a gondolat, hogy nem mindet fogom megvalósítani én sem.
Előrébb sorolom hát azokat, amik a mi saját szeretethálónk továbbszövéséről, esetenként a foltozgatásáról szólnak. Ne ezek közül maradjon ki bármelyik is.
2./
Simf (Duma Gyuri) és köztem rendeződött a dolog. Mindketten elismertük, hogy a másiknak is lehet igaza, és kölcsönösen elfogadtuk egymás gesztusait.
Azt hiszem, egy mondatban összegezve elég lehet annyi, hogy bárkinek joga van olyan nevet használni, amilyet akar, és bárkinek joga van ezt úgy értékelni, ahogy ezt kezelni tudja.
Gyuri ezek után kedvesen invitált a játék következő fordulójába.
Ebből kimaradtam, az 1. pontban ismertetettek okán.
Aztán olvastam a kihagyott forduló eredményét. Látom, hogy a játékosok köre örömteli módon bővült egy Bedebunk Sária nevűvel.
3./
Most megnéztem átrangsorolt terveimet.
A "játékban való részvétel" leszorult a listáról.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
