NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2026-10-15 04:56 Összes olvasás: 204194| 805. | [tulajdonos]: Áttekintem | 2019-10-17 05:30 | Az utóbbi napok eseményeit - elsősorban a magam számára - összefoglalom néhány szóban.
Szándékosan nem a Párbeszéd naplóban, mert azt mindenki olvassa, ezt pedig csak az, akit az én véleményem érdekel. Az előző írásommal is így voltam.
MEGKÖVETEM
személyesen - és most itt is megteszem - Duma Gyuri barátomat az álnevesekre mondott szavaimért, biztos, hogy nem neki szántam azokat. Gyuri, ne haragudj!
Ingerültségemre nincs jó ok, de magyarázat azért van, lebírhatatlan iszonyom azoktól, akik mögött nem látok élő személyt. Ez az én "betegségem", ezt nekem kéne kezelnem, és semmi jogom másokra ráerőltetni.
Most már azt is tudom, hogy mindaz, ami mostanában zajlik, semmiféle törvényt nem sért,
A JOGSZABÁLYOK
Az én problémám csupán, hogy nem érzem magam komfortosan ott, ahol csak a jogszabályok korlátozzák a tetteket. Mert, ugye, mindent szabad, amit szabály nem tilt.
Semmi nem kötelez arra, hogy köszönjek, ha bárhova bemegyek. Arra se, hogy megköszönjem, ha adnak valamit, legyen az egy hivatalos irat egy irodában, vagy húsz deka felvágott a hentesnél.
Semmi se tiltja, hogy reggel hétkor telefonáljak annak a barátomnak, akiről tudom, hogy éjszaka szokott dolgozni. Nem említem meg a másiknak, hogy a barátnőjének akkora segge van, mint egy hordó, pedig erre sincs paragrafus.
Nem szakember barátaim nem kérnek kölcsön szerszámot. pedig még azt is tudják, hogy oda is adnám, bár ideges lennék, mert féltem.
Én úgy gondolom, hogy a jogszabályok a szélsőséges viselkedések korlátozására szolgálnak, hogy ne lehessen kirívóan átlépni, megszegni azokat a szokásokat, ami megkönnyíti, hogy jól érezzük magunkat egy közösségben.
Azok a barátok, ismerősök, akik tényleg jól ismerik egymást, tekintettel vannak egymás bajaira, betegségeire, rigolyáira, és bár nincs rá jogszabály, nem hozzák egymást kiélezett helyzetbe.
Az Interneten is születnek barátságok, de ezek nagyon beszűkültek, mert kevés szálon szövődnek. Sok dologban többet tudunk egymásról, mint a saját családunk, de sokkal többen meg szinte semmit. Ha ismernénk egymás fóbiáit is, talán elkerülnénk, hogy kifeszítenénk egymást.
Persze, az, hogy tekintettel legyünk másokra, nincs benne a BTK-ban.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
