NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2026-01-12 09:41 Összes olvasás: 174236| 558. | [tulajdonos]: áthozat | 2018-10-23 11:56 | Kedves Gábor!
Nem szeretném Zúzmara naplóját terhelni, ezért, ha egyetértesz vele, én itt folytatnám!
A folytonosság miatt áthoztam utolsó bejegyzésed.
878. TGF: re: igazad van 2018-10-23 10:57
Gurcsi, nem kell mindent ennyire komolyan venni. Ne szégyelld, ha más véleményen vagy. Ez sosem baj. Csak beszélgetünk, véleményt formálunk.. :) Azt viszont nem tudom a tudománynak miben kellene engednie. Nem bízom a tudománynak nevezett dologban ugyanis. Illetve tudom, mit tudnak és mit nem. Ez nem nagyképű kijelentés. A tudomány nem hisz a csodákban. Bár vannak tudósok, akik keresik vagy sejtik a csodát. Mint a költők. Gondolj csak arra, hogy a Föld csak addig volt lapos, amíg nem tudtuk meg, hogy nem is olyan lapos, mint hisszük. És ezért képesek voltak egy embert megégetni, halálra ítélni. Például. Én a szeretetben hiszek. Az biztosan létezik. :)
Gábor, úgy vélem, elbeszélünk egymás mellett. Az az érzésem, hogy vagy én fogalmazom pontatlanul néha, vagy Te vonsz le időnként fals következtetéseket!
Nekem ezzel nincs bajom, szerintem így találták fel a vadászpuskát. Eredetileg egycsövűnek szánták, de két oldalról kezdték fúrni.
Életem során többnyire azt rótták fel hibámul, hogy semmit nem vagyok hajlandó komolyan venni. Hozzá kell tennem, hogy ilyenkor is inkább csak derültem rajta.
Hogy szégyellném a másoktól eltérő véleményem? Inkább büszkélkedem velük, hiszen olyankor meggyőződésem, hogy igazam van! Aztán némi cinizmusba burkolva ennek hangot is adok...
A tudománynak ott kell engednie, ahol fontosabb, hogy mit érzünk, mint amit tudunk. Persze, hogy a Mikulás nem fér be a kéményen, és naná, hogy a villamos nem azért jön pont most, mert rágyújtottam.
A szeretet nagyon fontos! Én alapból ezzel indítok, bárkinek megelőlegezem, de vannak, akik képesek lerombolni bennem, ráadásul kemény munkával és következetesen. Még az engem megtámadókért is harcolok néha, és nagyon kevesen érték el, hogy igazi utálatot érezzek irántuk. Ezek is inkább csak annyit érnek el nálam, hogy kerülöm velük az érintkezést. Ha mégsem, az csak azért van, mert szórakoztat a vita..
Alapvetően az a meggyőződésem, hogy ennyi idősen, mint én vagyok, már kevesebb van hátra, időmet csak azzal vagyok hajlandó eltölteni, amivel vagy akivel jól érzem magam.
Ha valaki ezért megforgatna még Bruno maradék parazsában, biztos magam mellé néhány szelet pácolt tarját, és vigyorogva elmajszolnám... :)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
