észrevétlen tört rám a hiány, ahogy a nyári sétán a magány belém karolt. az est csillagköntösét magára húzta az ég, de a felhők tavában - talán nem is olyan rég - valami elfogyott. hiába öblítette az éjszakát, lesve az Úr szavát, megannyi csillagrobot. valami valahol elveszett, mióta az estikék illata nem lengedez kertemben a szín is megkopott.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
