NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-11-19 23:42 Összes olvasás: 207588| 49. | [tulajdonos]: reading | 2013-11-25 16:49 | Megint elolvastam internetes nyomait (Twitter, instagram, Facebookon azt a keveset, amit nem ismerősejként látok), amit pedig már 1 hónapja nem tettem.
Mert hatott rám a vers.
Szakított, és őrjöng vki szerelme miatt.
Aki nem én vagyok.
Nyilván, nem írok hasonlatokat, az milyen lenne már, ha engem szeretne, egyszerűen olyan nincs.
Azért kattintottam rá megint, mert felkavart és meg is rémített a lehetőség, h esetleg mégis van ilyen. The monstrosity of desire. Mert így, reménytelenül, nem is látszódik, milyen szörnyű lenne, ha viszonozná. De nem.
Persze, fájt megint, ez vele jár.
Ha nem olvasom, az gyógyít. Mert a remény, az újra meg újra ostobán feltámadó és szétzúzódó remény öl. S azt nem a külső rosszindulatú hatalmak dobják elém, hanem a vágy addig kerestet velem a szavai közt, míg reményt nem talál. Ő nem tehet róla. De most megint nincs, a versét ki tudja kinek írta. Vkinek aki nemcsak van, de volt is. kinek az ablakát nézi stb.
Tudtam én, h nem is voltam.
Ha nem olvasom, akkor csak annyi kapcsolat van köztünk, ami valóságosan is van. Annyi információm, reményem az irányából, amennyit ő ad. És ő nem keres. Nem is ismer. | |
| 48. | [tulajdonos]: szilánk | 2013-11-24 13:25 | | i haven't read him for a month. but i read a poem he published cos i had a weak moment some days ago. I felt weird. That's all i know. | |
| 47. | [tulajdonos]: bottle | 2013-11-18 15:07 | A green bottle
might as well be
an object of infinite sadness
or
a reminder of happier moments shared,
of intimacy, a rare moment of self abandon
of community
as well as
an emblem of regret and
a trigger of helpless fear
of the unstoppable race
towards self-digestion.
All is crowded in a shape
and colour, a certain shine
in the artificial light
on a dull, foggy November day
when speaking had better be bottled
and left alone. | |
| 46. | [tulajdonos]: könyv | 2013-10-23 20:08 | Pakoltam ma és törölgetés közben megtaláltam egy könyvet, amit valaha azért hurcolásztam egy darabig magammal, h majd neked adom. Már akkor se volt egyértelmű ez bennem, nem akartam én semmiféle uralmat feletted, lett volna ez a könyv nálad egy darabka én, mert tényleg az, ez az a könyv, ami leginkább, de nem akartam, h összetévessz vmiféle vezetővel, de közben meg ma forgatom a kezemben, és megint összeszorul bennem, hogy mit csináltam én ezzel az egésszel, hogy lehet, h lehetett volna ennek vmi szép, nyílt, normális vége, h egy boldogabb világban, egy olyan történetben, amit nem rándítanak össze a gátlásaim, emberi módon tudtunk volna kommunikálni és odaadhattam volna minden rossz íz nélkül.
Tudod, nem akartam, h ez legyen, pont ezt a katyvaszt, ezt a haragot-keserűséget, egymás utálását nem akartam. Hogy méreggé legyen az, h találkoztunk.
De, persze, csak képzelődtem, és ha haragról írok, képzelődöm még mindig. Mert számodra nem voltam senki és megszűntem azzal, h elváltunk. Nem érzel semmit- haragot sem. Nincs, ami bántson, a méreg csak bennem méreg. Azon meg tudok változtatni.
Tanácstalanul nézem a könyvet. | |
| 45. | [tulajdonos]: hétfő, 21. (ford) | 2013-10-21 13:51 | Anna Ahmatova:
HUSZONEGYEDIKE.
ÉJJEL. HÉTFŐ…
Huszonegyedike. Éjjel. Hétfő.
A városon ködhomály pihen.
Kitalálta valami léhűtő,
Létezik a földön szerelem.
Unalomból, avagy lustaságból
Mind elhitték; ekként élnek itt:
Randevúznak, félnek szakítástól,
S fújják a szerelem dalait.
De akiknek a titok kipattan,
Rájuk hallgatás borul legott…
Erre én véletlenül akadtam,
És azóta – betege vagyok.
Pétervár, 1917
(Fordította: Szöllősi Dávid) | |
| 44. | [tulajdonos]: hétfő, 21. | 2013-10-21 11:57 | Анна Ахматова
***
Двадцать первое. Ночь. Понедельник.
Очертанья столицы во мгле.
Сочинил же какой-то бездельник,
Что бывает любовь на земле.
И от лености или со скуки
Все поверили, так и живут:
Ждут свиданий, боятся разлуки
И любовные песни поют.
Но иным открывается тайна,
И почиет на них тишина...
Я на это наткнулась случайно
И с тех пор все как будто больна. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 42. | Biztos hogy: visszaszerezhetetlen? | 2013-10-18 16:37 | | Ha "csak" a "vissza-" a kérdés (és nem a meg-), van egy jó hírem: nekem sikerült. 18 évnyi házasság után és 20 évvel ezelőtt. A trükk? Mindennél jobban akartam. Soha, egyetlen percre sem bántam meg. | |
| 41. | [tulajdonos]: nem bocsát | 2013-10-18 10:37 | A ma éjszakai álmomban, tiszta arcán azt a kis ideges mosolyát (mint amikor valaha tényleg megpróbált még rám is mosolyogni, ahogy más normális emberre lehet, de hát nem lehet, abba is hagyta anno), na azt nem bocsátom meg magamnak.
(Hogy tarthatok még mindig itt?) | |
| 40. | [tulajdonos]: fríz | 2013-10-16 16:17 | | ami megmaradt ebből az egészből, mint egy darab megdermedt idő, amiben megjelenik álmomban, pontosabban, amivé az egész, 'ő' összegződött bennem, az az elválás előtti periódus. A nem fogom többet látni, a nem fog többet látni, mégse jön, mert nem érdekli stb. Pontosabban az a pont, amikortól ez valósággá lett. Mert persze, h nem fogom. Kikerülöm, kerül, amibe kerül, alattomoskodásba, hazugságba (azért nem köll megfeszülnöm), és a maradék 3 alkalmat, ami még veszélyes, próbálom offolni. De amiről az álmaim szólnak, az elválás előtti fázis reménytelenségéről, no azon már túl vagyok rég. Elváltunk. Csak mintha álmomban nem tudnám. Ott ragadtam, közvetlen a napló első mondata előtt. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
