NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-11-05 23:29 Összes olvasás: 205939| 45. | [tulajdonos]: hétfő, 21. (ford) | 2013-10-21 13:51 | Anna Ahmatova:
HUSZONEGYEDIKE.
ÉJJEL. HÉTFŐ…
Huszonegyedike. Éjjel. Hétfő.
A városon ködhomály pihen.
Kitalálta valami léhűtő,
Létezik a földön szerelem.
Unalomból, avagy lustaságból
Mind elhitték; ekként élnek itt:
Randevúznak, félnek szakítástól,
S fújják a szerelem dalait.
De akiknek a titok kipattan,
Rájuk hallgatás borul legott…
Erre én véletlenül akadtam,
És azóta – betege vagyok.
Pétervár, 1917
(Fordította: Szöllősi Dávid) | |
| 44. | [tulajdonos]: hétfő, 21. | 2013-10-21 11:57 | Анна Ахматова
***
Двадцать первое. Ночь. Понедельник.
Очертанья столицы во мгле.
Сочинил же какой-то бездельник,
Что бывает любовь на земле.
И от лености или со скуки
Все поверили, так и живут:
Ждут свиданий, боятся разлуки
И любовные песни поют.
Но иным открывается тайна,
И почиет на них тишина...
Я на это наткнулась случайно
И с тех пор все как будто больна. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 42. | Biztos hogy: visszaszerezhetetlen? | 2013-10-18 16:37 | | Ha "csak" a "vissza-" a kérdés (és nem a meg-), van egy jó hírem: nekem sikerült. 18 évnyi házasság után és 20 évvel ezelőtt. A trükk? Mindennél jobban akartam. Soha, egyetlen percre sem bántam meg. | |
| 41. | [tulajdonos]: nem bocsát | 2013-10-18 10:37 | A ma éjszakai álmomban, tiszta arcán azt a kis ideges mosolyát (mint amikor valaha tényleg megpróbált még rám is mosolyogni, ahogy más normális emberre lehet, de hát nem lehet, abba is hagyta anno), na azt nem bocsátom meg magamnak.
(Hogy tarthatok még mindig itt?) | |
| 40. | [tulajdonos]: fríz | 2013-10-16 16:17 | | ami megmaradt ebből az egészből, mint egy darab megdermedt idő, amiben megjelenik álmomban, pontosabban, amivé az egész, 'ő' összegződött bennem, az az elválás előtti periódus. A nem fogom többet látni, a nem fog többet látni, mégse jön, mert nem érdekli stb. Pontosabban az a pont, amikortól ez valósággá lett. Mert persze, h nem fogom. Kikerülöm, kerül, amibe kerül, alattomoskodásba, hazugságba (azért nem köll megfeszülnöm), és a maradék 3 alkalmat, ami még veszélyes, próbálom offolni. De amiről az álmaim szólnak, az elválás előtti fázis reménytelenségéről, no azon már túl vagyok rég. Elváltunk. Csak mintha álmomban nem tudnám. Ott ragadtam, közvetlen a napló első mondata előtt. | |
| 39. | [tulajdonos]: seven | 2013-10-14 15:03 | Álom.
Katedrális, lobogó gyertyák, mise. Azért vagyok, mert a férjem a pap. (?!) Hét gyermekem az első padokban, s egyszercsak meghallom, h mit recsitál az én uram. A téma a hét főbűn, amit az én gyermekeim elkövettek. (Mindegyik mást.) De a sokk, mikor meghallom az elnyújtott énekét: "Vízben vétkeztél, azért vízben leled halálod." S az én kicsi lányom engedelmes hangját, amint utána énekli: "Vízben leled." Mert akkor világosodnak meg az előzmények a sok eltűnt gyermek, akikkel tele akert, s hogy meg akarja őket, a sajátjait is ölni.
Otthon vagyunk, sötét éjszaka, a gyerekeim közt ott van T.E. is, aki sajátosan fogja fel a világot és borzasztó neki bármit is elmagyarázni, ami másnak evidens, őt egyszerűen magyarázat nélkül kilököm az éjszakába, h 'Menekülj, Enikő!' A többieknek viszont azt mondom, h most nincs idő cipőt felvenni, meztélláb s egy hang nélkül nyomás át Katáékhoz, mert baj van. Csodák csodája megértik, és csodák csodája nem ébred fel az uram.
Aki, ha megtudja, most már rám is vadászni fog, tehát értesítem a rendőrséget, h tartóztassák le. Már akkor is felmerül bennem, h nem lesz elég nekik, ami elhangzott, de azért csak várok-várok (vhol az otthonom közelében), h jöjjön az igazságszolgáltató és védjen meg minket. De csak a sötét éjszaka, s mikor vkinél (Katánál?) rákérdezek, miért nem jönnek már, azt feleli, h 'Ja, beszéltek a férjeddel és nem jönnek ki, viszont te ki vagy rúgva.'
(elképedés, félelem) | |
| 38. | [tulajdonos]: stairs, droppings, tears force | 2013-10-10 14:24 | In my dream we (me and my husban) were about to go, packing in some kind of celler where we should have spent the night as it was pre-paid, but it was too dark for me to complete my task, too dark cos the cellar opened into the ground and the darkness coming out of it made me blind-but he, Á. was there to help me.
After that I was back in my primary school, which used to be an immense building (built around 1 century earlier) and saw him, my forged lover going down the stairs with his real love arms folded around each other.
After that I was escaping across the sun beaten yard knowing he is bound to leave the building soon and if I'm not quick enough we may meet. I was troddong on burnt pigeon droppings and could reach the other side with difficulty only to realise that there was another exit there so I still might run into him. Then we were standing in a line waiting and I remembered that I would never see him again for real and tears welled up but I restrained them. | |
| 37. | [tulajdonos]: nem volt | 2013-10-06 14:30 | | whatever it was , it's finished. any continuation is a lie, corrupting even what is left. memories are false, unstable. it wasn't love. | |
| 36. | [tulajdonos]: military | 2013-09-26 19:23 | Military landscape
Blades of grass glinting in the sun. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
