Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a játékot nem én találtam ki. A két nagyobbik fiamtól tanultam, akik egy kiváló pedagógustól, Pósa Lajos bácsitól tanulták. Pósa Lajos matematika-táborokat szoktak szervez iskolás gyerekeknek. Napközben matekoznak, esténként ilyen irodalmi játékokat játszanak, mint a mi Végejónk.
"Tehát nekem nem lett volna jogom másodszor is vezetni bár pontszámban első lettem?" – kérdezed.
Válaszom: nem volt erre precedens soha, egészen addig, amíg neked ezt fel nem ajánlottuk. Én vetettem fel, mi lenne, ha te vezetnéd újra, bár nem szoktunk ilyet csinálni. Mindenki egyetértett azzal, hogy ez jó ötlet.
Most, hogy már van rá precedens, a jövőben erre bármikor újra sor kerülhet, azt gondolom. Nem hiszem, hogy bárki ellenkezne. A tapasztalat szerint ugyanis inkább az a jellemző, hogy nehéz játékvezetőt találni.
Én azt gondolom, hogy, ha a vezető megoldására sokan szavaznak, érdemes neki újra felajánlani, hogy vezessen újra. Vagy él ezzel a lehetőséggel, vagy nem. Te éltél vele. Örültünk neki.
De ez, mint szabály, nincs még kőbe vésve. Nem vagyunk szervezet, nincs SzMSz-ünk. Nincs elnökünk, titkárunk. A játékvezetők ideiglenesen saját stílusoknak megfelelően vezetnek. Ez nem tragédia.
Jogos, Mária. Igen, köszönöm. Ezt is figyelembe véve javaslom, hogy a Backstage-be lehessen feltenni új verset, de aki erre „vetemedik” (én rá fogok szorulni, az garantált), az írja ki, hogy megoldást ne küldjön be senki addig, amíg nem látszik, hogy Busznyák Imre átadta a vezetés a Végejó-ban. Ez így OK?
Még egy. A játékszabályokkal kapcsolatban. Egy társasjátékban kellenek a szabályok, ez világos. Viszont: nem ülünk fizikailag egy asztalnál, és mindenki más. Más a napirendünk, más a teherbírásunk, nem egyformán vagyunk pontosak. Én például hajlamos vagyok a kapkodásra, nem csak azért, mert koromhoz képest túl sok mindent csinálok egyszerre. Más precízebb, vagy több ideje van, jobban oda tud figyelni. De még az ő esetükben is előfordulhat, hogy elrontanak valamit. Legyünk elnézőbbek a tévedésekkel szemben. Miért kell azonnal azzal fenyegetőzni, hogy akkor mostantól nem veszek rész soha többé ebben a játékban?
Az elnéző magatartásról. Szilasi Kati valószínűleg nem tudta, hogy a vezető nem szokott szavazni, adott egy pontot Szokolaynak. Valószínűleg többen észrevették ezt, nem csak én, mégsem szóltunk, pedig elvileg ellenkezik a játékszabályokkal. Én azért nem szóltam, mert azt gondoltam ennyi belefér egy játékvezető „külön-hatalmába”. Egyébként felvetődött már korábban is, mi lenne, ha a vezető is szavazhatna. Az is kérdés, jó-e, hogy külön pont jár azért, ha valaki eltalálja az eredetit. Ha a játék célja az, hogy a legjobb megoldást jutalmazzuk, erre nem igazán van szükség, mert más irányba hat.
Csupa kérdés. A játék eredetije másra van kitalálva, nem arra, hogy kinek-kinek a saját versét egészítsük ki. Mi most így használjuk, de attól még nem feltétlenül tökéletesen jó. Szórakozásra, kohézió-erősítésre alkalmas. Veszekedésre, sértődésre is kiválóan alkalmas, mint az ábra mutatja, ha valakiben a kisördög bujkál éppen. Bennem is szokott, én sem vagyok kivétel. Közben meg lehet, hogy azt hiszem, kisangyal bujkál bennem, de kívülről nem annak látszik.
Tudjuk, hogy sokat vállalsz, részemről kalapemelés. Azért pörögj csak, fiatal vagy :)
A backstage feltevés rendben lenne, de ha küldenek megoldásokat a másikba és amíg a régi játékvezető beléphet, addig nincs szavatolva a játék tisztasága. Nem a bizalomról van szó, dehogy, véletlenül is megnyithatja . Mondjuk most pont magamra gondoltam, amilyen feledékeny vagyok :)
Na ezt megkaptam alaposan. Tehát nekem nem lett volna jogom másodszor is vezetni bár pontszámban első lettem? Én komolyan vettem a "játékot", valahogy, talán Karinthy Frigyes mottója vezet “Humorban nem ismerek tréfát.”. Mivel te találtad ki a játékot, tiéd a játék....megértettem.
Ha a Backstage-re rak fel valaki feladványt, az egyáltalán nem okoz gondot aaz előző játékvezetőnek, viszont órákat lehet vele megtakarítani, ha valaki azt akarja, hogy pörögjön a játék. Én pl. nem ülök egész nap a gép előtt. Akkor tudom felrakni a feladványt, amikor éppen időm van. És ha ilyenkor csak a Backstage elérhető, oda fogom felrakni a feladványt, mert különben várhatnának a játékosok késő éjszakáig. Az sokkal több gondot okozna.
Nem a játékszabályokat akartam kikerülni. Elfelejtettem pontot adni a rám szavazóknak. Szokolaynak is jár egy pont a szavazatért. Ha mesterséges intelligencia lennék, és nem egy ötvennégy éves, pusztuló agysejtű, háromgyerekes családanya, aki tegnap ugyan sokat robotolt a családja és a vendégei mellett, ettől még nem lett kikezdhetetlen pontosságú, tévedhetetlen robot, sőt. Utána még egy szakkollégiumi találkozóra is elmentem, és éjfél után értem haza, viszont még volt gondom a DOKK-ra is, csak nem úgy, mintha fiatal, vagy kipihent lettem volna, na, szóval, bocsánat, én hibáztam, de ebből is látszik, hogy ember vagyok.
Azért adtam Francescónak a stafétát, mert azt hittem, totál holtverseny van, és az előző körben Szokolay szíve szerint neki adta volna. Gondoltam, most teljesülhetne a kívánsága.
Imre, talán te nem tudod, de az egész játékot én tanítottam meg eredetileg a csapatnak, és sokféleképpen lehet játszani. Te például kétszer is vezettél egymás után, mert ideiglenesen úgy döntöttünk. A pontjaid miatt. Ez alapján - így, hogy már volt rá precedens - most akár én is vezethetnék újra, de nem akartam élni ezzel a lehetőséggel, mint ahogyan rajtad kívül még eddig senki.
Ez egy ártatlan kis szórakozás. Nem tegyünk úgy, mintha ezen múlna az életünk a DOKK-on.
