NAPLÓK: Játék backstage Legutóbbi olvasó: 2026-02-09 01:08 Összes olvasás: 113079Olvasói hozzászólások nélkül| 1193. | Edit: aha | 2024-12-18 14:57 | Kedves Simf!
Elfogadom az invitálást.
Köszönöm!
Este jövök a feladvánnyal.
Addig még egy konténer ruhát ki kell vasalnom.
Páfrány, azt játszotta délelőtt, hogy ő a mesterszakács, a felszolgáló, az ültető manegger, a kidobóember, a kukta, a wc-s néni és a konyhamalac.
A konyhát már kitakarítottam, a ruháit most | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1192. | Simf: játékvezetés | 2024-12-18 12:06 | Kedves Játékosok!
Köszönöm szépen a szavazatokat, és szívesen vezetném is a következő fordulót, de az elkövetkező három hétben nagyon bizonytalan (ha egyáltalán) lesz az internet elérésem, ezért kérném, vállalja valaki át tőlem ezt a nemes feladatot.
Fentiek miatt kérem, rám ne várjatok, ha tudok, részt veszek a következő forduló(k)ban, de nem (csak) rajtam fog múlni.
Emlékeim szerint Edit vezetett legrégebben ilyet, ezért elsőnek őt kérném.
(Fran, majd a kulcsokat kezeld újfent, köszi előre is.)
Egyebekben mindenkinek nagyon tartalmas, bensőséges Karácsonyt kívánok, és minden elképzelhető jóban gazdag, boldog Újesztendőt!
Simf | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1191. | Kránitz Laura: hozzászólás | 2024-11-20 18:24 | Kedves Fran!
A megadott szavakkal nem igen tudok mit kezdeni.
Azért írtam csak valamit, hogy lezárhasd a játékot, de nem vagyok büszke rá, már mint a pályázmányomra, hogy téged idézzelek.
Kíváncsian várom a többi verset.
Én játékon kívül, szemlesütve tettem fel. :-)
Nem veled van a baj, mint írtad. Kevesen vagyunk. Én is mostanában csak alkalmanként.
Kár lenne, ha véget érne.
Esetleg, ha mindenki meghívna valakit?
Üdv. Laura
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1188. | Szilasi K.: játékvezetés | 2024-10-16 17:09 | Szervusztok!
Szerintem, vezesse az a játékot, aki legrégebben volt játékvezető. Francesco. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1187. | Kránitz Laura: kérdés | 2024-08-12 22:17 | Elnézést, de nem tudom melyik jelszót használjam. Elfelejtettem írtam, az oldal működését.
Versfeltöltéshez használt jelszó, nem tudom mire gondoljak. Bocs...
Esetleg messengeren megírnátok? Köszönöm! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1186. | Kránitz Laura: játékfeladvány elfogadása | 2024-08-12 17:02 | Köszönöm a szavazatokat. Elnézést, de nyaraltam.
Elfelejtettem az oldal működését.
Kérem a kulcsot, jelszót vagy ami szükséges a játékfeladvány feltevéséhez.
Köszönöm, Laura | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1185. | Francesco de Orellan: Játék+NemVezetés | 2024-07-05 10:06 | | Elnézést hogy eddig nem reagáltam, de praktikusabb megvárni amíg Moha ráér, én úgy tűnik hogy a törzstagokat is el szoktam ijeszteni | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1184. | Edit: megvan | 2024-07-05 06:03 | Kedvesek!
Páfrány megvilágosodott.
Megvan a vers, amit elkevert.
A csavarhúzós, üvegszemes.
Terék Anna
Baba
Volt régen egy
porcelánfejű babánk,
mindig
benyomtuk a szemét valahogy.
Ha kicsit erősebben érintette meg
az ember az üvegszemet, az mélyen
belefordult a baba koponyájába.
Csavarhúzóval kellett
apámnak visszapattintani
a porcelánfejbe szorult,
folyton lecsukódó
szemet.
Akkoriban rettegtem attól,
hogy az én szemem
ugyanígy benyomódik,
és nem fogok többé
semmit sem látni,
pláne anyámat, apámat
és mindaz, amit addig láttam,
majd a fejemben marad,
beszorul a használhatatlan szem mögé.
Így is rosszul láttam,
akkor már mínusz négyes volt a bal,
mínusz három és feles a jobb szemem,
a szemüvegemet folyton
letettem és elhagytam valahol,
hunyorogva szaladtam
mindenhová.
A baba
legjobb része maga
a porcelán fej volt,
amit szét lehetett volna törni,
és én nagyon igyekeztem, hogy
egyben maradjon,
féltem, hogy széttöröm játék közben,
de a szem benyomása
megmentett, mert így meg
féltem megfogni egyáltalán
a félig megvakított babát.
A nagyanyám egyszer
azt mesélte,
hogy ő is kapott
kiskorában
egy porcelán babát.
Egy Szovjetunióból menekült
orosz grófnő élt mellettük
Szabadkán, a sorházzá
darabolt épületben.
S ő átjárt hozzá,
hogy felsöpörje
az orosz öregasszony
portáját,
kivigye a szemetet,
mert az az orosz grófnő
félig már vak volt,
pont mint az én
porcelán babám.
A férjét agyonlőtték, a fia
a tuberkolózistól
az egyetlen szobában
folyton csak köhögött,
a nagyanyám meg,
söpörte alóluk ki
a port.
Cserébe hoztak neki
gyöngysort, narancsot,
két méter selymet
Londonból
az oroszok,
s azt a porcelán babát,
az egyetlent,
amit a nővérei
nem vettek el tőle.
Úgy őrizte azt a babát,
mintha az egyetlen
kapcsolata lett volna
az élhető világgal,
mintha az a baba
azt jelentette volna,
hogy tényleg
van olyan része a Földnek,
ahol jut pénz
törékeny babákat venni.
Amikor Szabadkát
a második
világháborúban szőnyegbombázták,
a nagynéném épp ezzel
a babával játszott
mikor megszólalt a sziréna.
A babába kapaszkodott,
a nagymamám meg
belé és így szaladtak
kapaszkodva a lépcsőkön lefelé.
De az egyik lépcsőfokon
kifordult a kapaszkodásból
a baba,
és finom, csillogó porrá zúzta
a fejét a pince padlója.
Csak a teste maradt meg,
puha, használhatatlan
rongytest.
És a nagyanyám
egyre csak ezt a babát
sajnálta, míg ült
a hulló bombák közt. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
