NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-04-22 09:55 Összes olvasás: 467403Olvasói hozzászólások nélkül| 5610. | Moha: szavazás | 2022-07-11 08:58 | | Elnézést a késésért, a 7-esre szavazok | |
| 5609. | [tulajdonos]: egyetlen | 2022-07-10 15:42 | Már csak egyetlen játékos szavazata hiányzik ahhoz, hogy lezárjuk ezt a fordulót.
Addig is megköszönöm a résztvevőknek, hogy játszottak, örömet szerezve az olvasóknak is! | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 5606. | Simf: Szavazás | [tulajdonos]: szavazásra | 2022-07-10 13:20 | Jó régóta játszunk már, de nem emlékszem olyan fordulóra, ahol minden pályázmánynak ötöst adtam volna. Így, most bármelyik vers kapja is a pontom, az az ÖSSZES többivel szemben picit igazságtalan.
Talán a bravúros utánérzés okán, legyen a 2-é a pontom. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 5603. | KMara: voks | 2022-07-10 11:44 | 2- voksolok, bár mintha hiányozna egy szó, de bizonyára figyelmetlenségből csupán, mert aki ilyet tud, az bármire képes :)
ui: eddig próbáltam a szavakat változatlan alakban, de úgy látom, nem kötelező, ennek örülök | |
| 5602. | [tulajdonos]: szavazásra | 2022-07-10 10:40 | Nem várok tovább, íme a hét mű, indulhat a szavazás. Melyik szöveg a legjobb?
Megmutatom a két extrát is, de a szavakat adó verset és a megfejtő személyét csak a végeredménnyel együtt nevezem meg.
Emlékeztetőül a játékosoknak az alábbi hét szót kellett fölhasználni:
SZORÍTOM, APÁM, TÁJAK, KÉRDEZED, ÜRES, KÉSZÜLÖK, HITVÁNY
------
1: Út
Vándorbotom, mit Apám, s Anyám
faragtak, tövig kopott.
Hitvány tarisznyám lassan üres.
Szorítom a keveset, mi még
alján lötyög: Kietlen tájak,
zúzódások, angyali harsonák.
Ha kérdeznéd, hová készülök:
Ahová a király is egyedül megy.
------
2: Shakespeare 17. szonett
Ki hinné el nekem? Hogyan szorítsam
hitvány sorok közé erényeid?
Egekre, inkább sírkő az, mit írtam
mely eltakar téged, s a léted itt.
Ha írni tudnám szépségét szemednek,
és sorra venni tested tájait,
azt mondanák rám: e költő eretnek,
e báj nem földi, mennyből származik.
Ha elkészült művem sárgára vénül,
lenézik, mint üres beszédű tatát,
kérdésessé vált dicsed majd elévül,
s túlzónak mondják antikos dalát.
De ha apának hív majd egy gyerek,
benne, és itt dupla élted lehet.
------
3: Harag
Ökölbe szorítom,
sohasem engedem.
Harcokra készülök,
kérdezed, hogy miért
nem üres a kezem.
Markomban köveim
apámtól örökbe,
ha a hitvány vég vár,
ütni kell, keményet,
ütni kell a végre.
A haldokló tájak,
s kővel teli szájak
hallom, kiabálnak.
------
4: ha kérdezed
a tájak üres vánkosok
nekem már nem jelent semmit
a nyár
hitvány meleg a régi minden
a telet szorítom hiszen
elmenni készülök utánad
apám
------
5: megsárgult...
haza készülök
apám még vár
anyám már rég nem
még szorítom
csak egy üres kép
ha kérdezed
a tájak mindig
ugyanazok
hitvány az anyag
hitvány elme
hitvány maradok
hitvány marad
készülök haza
------
6: Hármasoltár
(1)
Szorítom apám kezét,
apám is szorítja a kezem.
Utazunk üres tájak között,
nézzük a kiégett vetést,
a meddőhányók púpjait.
Sok hallgatás után váratlanul
azt kérdezi, hogy mire készülök,
talán mert a készülődés fényét
látja a szememben égni.
Nem készülök én semmire.
Az idő készülődik egy nagy viharra,
és mindent, mit egész életemben
próbáltam valahogy összefogni,
örökre szerteszórják hitvány szelek.
(2)
A belső tájak otthonába készülök,
már olyan rég látogattam meg magam.
Ha próbáltam olykor zörgetni ajtómon,
kilincsét szorítva, rázva, sehogy nem tudtam
belépni, nem engedte a másik énem.
Vagy talán jobb is így?
Üres szobákat találtam volna?
Esetleg hitvány képeket a falon?
Nem tudtam volna sehová leülni,
és még kezet sem tudtam volna mosni?
Hát nem enyém az az otthon?
Apám vajon mit mondana erre?
Istenem, annyi mindent
nem kérdeztem meg tőle,
s ha ő kérdezett, annyiszor
nem feleltem neki.
(3)
Apámat kérdezed?
De hiszen eltemettük.
Legszebb ruhájában
fekszik a föld alatt.
És megtettük, amit kért:
amiben a szőlőbe járt ki,
azt most a madárijesztő viseli.
Szorítottam s elengedtem.
Pedig most, hogy távoli tájakon
bamba és üres tábornokok
készülődnek a háborúra,
buzgó önkéntesek pedig
hitványnál is hitványabb halálra,
megkérdezném tőle, hogy
ilyenkor mit kell tenni.
És szinte hallom, hogy azt feleli:
legyinteni, fiam.
------
7: A tájak összeérnek
Fölkészítem magam
átvarázsolódni
e hitvány világból
az örök semmibe,
ha van.
Összeszorított markom
üres zsebembe dugva
lábalok át oda, a túlra,
mert félek.
Pedig tudom,
a tájak összeérnek,
s te, apám, biztosan
megkérded majd,
'mikor jössz erre, fiam?'
********* extrák *************
------
E[1]: Kérdezem
Hitvány tájakon
üresség szorít, Apám!
Menni, készüljek?
------
E[2]: Extra
Apám is volt, anyám is.
Egykor úgy szorítottak
egy kis, gyerekkezet,
hogy szinte fájt.
Először anyám engedett el,
más dolga akadt messzi tájakon.
Aztán apám szeme vált üressé,
mikor rám nézett.
Most, hogy én is készülök el
e hitvány világból,
nincs kitől megkérdeznem,
mi értelme is volt ennek az egésznek.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5601. | argumentum: (játékon kívül) | 2022-07-10 10:32 | szerző: argumentum
Harag
Ökölbe szorítom,
sohasem engedem.
Harcokra készülök,
kérdezed, hogy miért
nem üres a kezem.
Markomban köveim
apámtól örökbe,
ha a hitvány vég vár,
ütni kell, keményet,
ütni kell a végre.
A haldokló tájak,
s kővel teli szájak
hallom, kiabálnak. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
