Tóth Gabriella
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1784.
| 2025.11.27 08:29 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | a bábu (mese alapján)
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella, többedszerre tölti fel a verset, viszont nem érzek benne érdemi változást. Ebben a formában nem igazán van tétje a szövegnek, kibontatlan, a karakterben rejlő mélységeket nem használja ki, a mesei eszköztár kiaknázatlan marad. Sajnos múlik. | 1783.
| 2025.11.27 07:39 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | a bábu (mese alapján)
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella!
Ebben a madárijesztő és bábutémában sok lehetőség rejlik, ám itt nem kerülnek kiaknázásra.
A "szalmaszíve szeretetre" szépen alliterál, mégsem győz meg. A záró sort végső nagy igazságnak szánták, ám a nyílt drámaiságnál többet érne finoman érzékeltetni.
Ha mese alapján dolgozik, kérem jelölje meg, pontosan melyik mese az.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1782.
| 2025.11.24 12:52 | Kulin Borbála - szerki -- meo | vénülő
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella,
jó vers-alapanyag a választott téma, de úgy érzem, még messze jár a verssé éréstől. Lehet, szerencsés lenne valamilyen szigorú, kötött formát választania a témához, kipróbálni, a választott kötöttség milyen mederbe tereli a gondolatokat, szavakat, milyen folyásirányt ad, mit nem enged. Ezt a szövegváltozatot még múlónak szavazom.
Üdvözli,
Kulin Bori | 1781.
| 2025.11.23 12:02 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | vénülő
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella!
A szöveg átadja a szomorúságot, a veszteség érzését.
Viszont mint vers, sajnos közhelyekkel operál, így nem tudom marasztalni.
Mint ilyen esetekben mindig, azt javaslom, olvasson kortárs szerzőket. Verset, prózát is.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1780.
| 2025.11.22 20:41 | B. Dezső - szerki -- meo | vénülő
|
| Válasz erre | Szép közhelyek, az egész vers inkább egy szomorkás, fájdalmakat kiíró ujjgyakorlatra emlékeztet, a töredezett, elszigetelt félmondatok áramlása visszaadja a belső monológ jellegét. Amikor a ritmus lelassul, a léptekhez és a gondolatokhoz igazodik, a vége pedig szépen hangzó lezárás, "Isten kegyetlen, megvárat / amikor búcsúzom végleg" - egész jól sikerült másfél sor, a befejezés kevésbé. | 1779.
| 2025.11.15 13:00 | Fűri Mária - szerki -- meo | fuccs
|
| Válasz erre | Kedves Gabi!
Lehet, találtam neked egy müfajt? A napokban olvastam ezt a Varró Dani makámát, halálra nevettem magam rajta.
Source: Facebook https://share.google/NYzOCrZM41EoHzPzP
Van fenn az interneten tőle más hasonló is, be kell írni a keresőbe, hogy Varró Dani makáma. Olvasd el tőle, amit lehet, és próbálkozz meg vele, szerintem érdemes lenne. Van hozzá humorod, és szeretsz rímelni. | 1778. 1777.
| 2025.11.15 10:46 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | fuccs
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella, terápiás írás eredményének látom ezt a szöveget. Nincs kellőképp eltávolodva a témától ahhoz, hogy verssé érjen, talán nem is volt célja. Bármi áll a hátterében - sajnálom, és kitartást kívánok. | 1776. 1775.
| 2025.11.14 16:16 | Simon Adri - szerki -- meo | fuccs
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella! Szerintem téged megbántottak, és biztosan nehéz most neked. De talán nincsen okod rá, hogy szomorúan várd a véget, mert az úgyis eljön, hamarabb, mint gondolnánk, nagyot akarni pedig szerintem sem kell, de mindennap lehet tenni egy kis lépést a céljaink felé, önmagunknak egy kicsivel jobb verziója lenni, mint tegnap, és értelmesen eltölteni ezt a kis időt, ami nekünk adatott. Szerintem a szeretet nagyon is érdekel téged, mert ha nem így lenne, nem írtad volna le ezt a sort. Először csak próbáld saját magad szeretni, nem erővel, csak türelmesen, együttérzéssel. A rokonokkal néha nagyon nehéz (lásd: a barátok isten bocsánatkérése a család miatt), de nem kell őket elfelejteni, csak adj időt nekik és magadnak.
Az élet értelmére különböző választ ad a pszichológus, a buddhista és a csillagász. A zen mester szerint ébredj fel, és segíts másokon, Douglas Adams szerint 42, és a Monty Python is feldolgozta a témát egy remek alkotásban, de úgyis mindenki magának szintetizálja vagy teremti meg teljesen új nézőpontból a választ.
Drukkolok neked! | 1774.
| 2025.11.14 06:38 | Tóth Gabriella -- re: meo | A megérzés
|
Válasz erre
Előzmény | Elnézést kérek mindenkitől.
Mentségemre legyen szólva, hogy egy agyi történésből lábadozok, és nem tudom elfogadni a butulásomat. Nem jó fórumra küldtem irományaim. Bocsánat még egyszer. | 1773. 1772.
| 2025.11.14 02:06 | csubakka9@gmail.com -- re: meo | A megérzés
|
Válasz erre
Előzmény | Valamelyest javítottam a szövegen. Vajon elég így?
Hajnali háromkor megébredt. Felült az ágyon, hosszan nyújtózott. Úgy érezte, hogy friss, kialudta magát. Kiment a fürdőszobába, meglocsolta az arcát hidegvízzel, és felöltözött. Szeme a kosárra tévedt, amiben felhalmozva gyülekeztek a tiszta, de gyűrött ruhák. Sóhajtott, elővette a vasalódeszkát, beizzította a vasalót. Közben kigondolta, hogy ha végzett, meglátogatja a szüleit, de korai lett volna még elindulni hozzájuk. Végül végig feküdt a kanapén. Elbóbiskolt, a telefon csörgésére riadt fel. A szülők szomszédja volt a vonalban.
– Siess, meghalt az apád! – mondta.
A lány felpattant, zsongó fejjel rohant haza. Magában rimánkodott, hogy az egész csak rossz tréfa legyen.
A szülői házhoz érve meglátta a mentőautót. Ettől biztosra vette, hogy apja még él. A bejárati ajtóval szemben volt a szoba. A nyitott ajtón át meglátta a fotelben összezsugorodva ülő, zokogó anyját. Tehát a hír igaz!
Elsápadt és sírva fakadt. A mentős hozzálépett, és a fülébe súgta, hogy most az özvegynek van szüksége gyengédségre, vigaszra. A lány az anyjához sietett, és szomorúan átölelte. Majd a földön fekvő, lepedővel letakart test mellé kucorgott. Óvatosan felemelte a szemfedőt. Hosszasan nézte a halott nyugodt arcát, majd biccentett egyet, mintegy jelezve: igen, ő az apám.
A mentősök távoztak. Szinte ezzel egy időben megérkezett a háziorvos, aki közölte, hogy három óra körül állt be a halál, és ha hamarabb hívnak mentőt, az apa még élne…
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 1771. 1770.
| 2025.11.11 14:28 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Az igazságot rejtő fiók
|
| Válasz erre | Sajnos engem nem nyert meg. Bár szép, egyfajta mágikus írás is lehetett volna belőle, a közhelyes szóhasználat és mondanivaló miatt nekem nem jön be. Az utolsó sor, a következtetés meg számomra érthetetlen - hiszen miközben ezeket a sorokat írom, nem a halált várom.
Barátsággal,
MSzI | 1769.
| 2025.11.07 20:32 | Fűri Mária - szerki -- meo | agymenés
|
| Válasz erre | Kedves Gabi!
Ez a szó-variálás tetszik:
ez nem az én napom
nem ez az én napom
El tudnám képzelni egy másik versben, ahol a szövegre koncentrálsz, nem magadra. | 1768.
| 2025.11.07 11:11 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | agymenés
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella!
Legalább van öniróniája, ez jó, ebből már ki lehet indulni!
Magát a verset nem tartanám meg, viszont ezzel a játékos hozzáállással lehetne mit kezdeni. Gyerekverset, mondókát vagymondókára hajazó verset írni.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1767.
| 2025.11.07 09:53 | Siska Péter - szerki -- meo | Már nem bánom
|
| Válasz erre | Gabriella, radikálisan át kellene gondolnia azokat poétikai eszközöket és azt a stratégiát, amit használ, mert ez a jelenlegi, komfortos, sablonokból építkező szövegvilág nem hordoz sem feszültséget, sem esztétikai tétet. Ez egy köznyelvi szöveg, ezek panaszok, verssorokba tördelve. Mitől sivár az a szoba? Milyen volt az a boldog gyermek, mi tette azzá? A hetedik sorban villan csak fel róla egy kép, a többi puszta kijelentés. Ne érzelmeket közöljön, ne azt mondja, hogy fáj. Érzékeltesse. Fájjon az olvasónak is. | 1766.
| 2025.11.05 09:29 | Fűri Mária - szerki -- meo | Már nem bánom
|
| Válasz erre | Kedves Gabi!
Lényegesen jobb lett a vers, a szenvedést eltúlzó, ezért hatástalan sorok kikerültek belőle. Ez így egy mértéktartó, olvasható tükör lett, tárgyilagos helyzetértékelés. Nem a parnasszust döngető kortárs vers, inkább blogba, naplóba való. | 1765. 1764. 1763.
| 2025.11.04 09:51 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Próza A megérzés (javított)
|
| Válasz erre | Kedves szerző,
nem elegendő bemutatni egy történést, feszültséget is kell teremteni (ebben az esetben). A téma maga közhely, annak ellenére, hogy sokan beszámolnak ilyen érzésről, ez általában pszichés belemagyarázás dolgokba.
Tehát egy ilyen meglehetősen nehéz témát feszültség nélkül feldolgozni nem igazán ajánlott. Azt javasolom, ezt a kis ujjgyakorlatot engedje el, nem érdemes vele foglalkozni. Vesse pennáját más történetbe, örömmel várjuk.
Köszönöm. | 1762.
| 2025.11.04 09:26 | Hekl Krisztina - szerki -- meo | Próza A megérzés (javított)
|
| Válasz erre | A téma alaposabb kidolgozást érdemelt volna. A rondó forma a javítást követően jó lett, de maga a szöveg vázlatos. | 1761.
| 2025.11.04 08:45 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Próza A megérzés (javított)
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella!
Izgalmas spirituális a téma a megérzéseké, engem is érdekel.
Viszont pont a téma misztikussága miatt többet várnék ettől a szövegtől. Lehetne rejtélyesebb, kevésbé kimondott.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1760.
| 2025.10.28 13:47 | B. Dezső - szerki -- meo | PRÓZA A megérzés
|
| Válasz erre | Érzékeny írás, de tele van hatásvadász elemekkel. Nem igazán tudunk meg semmi újat a lány belső világáról, viszonyulásairól. Túl egyszerű az egész, többet is ki lehetne hozni egy ilyen témában. Biztos sikerülni fog a jövőben, színesebb mondatokkal, mélyebbre ásva. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 1500 1525 1550 1575 1600 1625 1650 1675 1700 1725 1750 1775 |
|
