Tímea LantosTímea Lantos költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
324.
| 2025.11.27 09:35 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Ott maradtam
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, összességében tetszene, direktségét is be tudtam fogadni. A negyedik sorból húznám a névelőt, a "szorongásaimat nem tudom letenni" sort pedig cserélném valami kevésbé magyarázóra, inkább az állapot szemléltetését céloznám meg. Nem érzem eléggé megalapozottnak az utolsó két sort, szerintem bőven elfért volna a versben még egy vagy két versszak, melyben kicsit kibontja, többet árul el. Így picit lezáratlannak, lecsapottnak hat. | 323.
| 2025.11.26 23:35 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Ott maradtam
|
| Válasz erre | Ez jó, de nem eléggé komplex, nincs kibontva, valami bent marad. A zárás szép, de valami hiányzik a versből. Sok versét a szerző lezárja, mielőtt elkezdődne. Pedig jó az irány. | 322.
| 2025.11.26 19:21 | B. Dezső - szerki -- meo | Ott maradtam
|
| Válasz erre | Minimalista, helyenként túl direkt közlésmód, a nagybáty kellemetlen emléke és a mai elbeszélő valamelyest mesterkélt konfrontációjában, amely hatásos módokon próbál ábrázolódni, részben sikerrel, főleg a homok-motívumok miatt, viszont a régies kifejezéseken, (cukros-zsíros kenyér, hat pár rendőrcsizma, stb.), lehetne még esetleg körülírással finomítani, ne tűnjenek annyira belemagyarásának a jelen szorongásaiért. | 321.
| 2025.11.26 18:31 | Siska Péter - szerki -- meo | Hazafelé/jav./
|
| Válasz erre | Következetesen sötét, de nem esik túlzásba, nem válik melodramatikussá. Néhol kifejezetten merész, komoly poétikai kockázatot vállal (pl. fák-koponyák, pixelek), de koherens marad, ezek nem bontják meg a vers logikáját. Szilárd, anyagszerű képekből építkezik, karakteres hangon szól, nálam marad. | 320.
| 2025.11.26 17:22 | Siska Péter - szerki -- meo | Ott maradtam
|
| Válasz erre | Az első versszak képei hatásosak, nem magyaráznak, érzékiek, a másodikban a "hat pár rendőrcsizma" viszont szerintem problémás, mert a kollokviális regiszterből szól, míg a vers többi része lírai, visszafogott. Nem ad poétikai többletet, én úgy érzem, csak ütközteti a regisztereket. Az ezt követő sor viszont telitalálat, mert a homok konnotációjában ott van a a gyermeki játék tere (strand), az idő, a széthullás-szétmállás stb. A zárásban "A szorongásaimat nem tudom letenni" nagyon pszichologizáló, számomra úgy hat, mint ha a sűrítés, a képalkotás helyett egy kis odafűzött tanulság lenne. Indirektebbé, képivé tenném ezt is, követve az addig alkalmazott stratégiát. | 319.
| 2025.11.20 13:20 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Ujjak az üvegen
|
| Válasz erre | Kedves Lantos Tímea!
Nem rossz írás, de még van mit rajta csiszolni, és, ha csatlakozhatok az előttem szólóhoz: írjon neki véget! Az élethelyzetet szépen felvázolja, de ez önmagában csak alapanyagnak jó, egy kész történethez kevés.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 318.
| 2025.11.18 20:03 | B. Dezső - szerki -- meo | Falfirka
|
| Válasz erre | Az első sort kivéve, a többi egyre valahonnan ismerősebb, nyomokban tartalmaz LT-ra jellemző - immár egyedüli - s már-már költői megoldásokat, de csak mint falfirka, elhaladtunkban oldalpillantásra érdemes. | 317. 316.
| 2025.11.18 14:02 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Falfirka
|
| Válasz erre | Ez pont az, ami. Falfirka. Nekem nagyon eredeti, még akkor is, ha első látásra nem tűnik annak. Filozófiai mondanivalója meggyőz, azt is tudom, nem kell egyetérteni vele. Sőt perelkedni kell vele. Éppen ezért jó: hatást vált ki. És erre való. | 315.
| 2025.11.18 13:54 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Ujjak az üvegen
|
| Válasz erre | Kedves Tímea Lantos!
Ön elképesztően sokat dolgozik, ami nagyon dicséretes. Ez aprózája kifejezetten jó, bár akad benne némi sallang. De a krilejzumát (itt tréfás homlokráncolás, tettetett harag), azt nem fogom megbocsáteni, hogy végigolvastatta velem, és nem fabrikált véget neki!
De ettől még maradok a hve,
MSzI | 314.
| 2025.11.18 00:42 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Falfirka
|
| Válasz erre | Érdekes, hogy ez a nyúlfarknyi szöveg ennyire megosztó a szerkesztőség körében. Olvasva a meókat, annyi kiegészítést tennék, hogy a graffiti vagy falfirka lehet komoly, komolytalan, ezekkel együtt erotikus tartalmú, csipkelődő vagy tartalmazhat politikai üzenetet is. Sok esetben aforisztikus. Tehát lehet akár versszerű is. Ne csak a ma ismert falfirkákból induljunk ki. Ez sokak számára egyfajta kommunikációs csatorna volt és a mai napig az, kultúrát teremtett. Tkp az ókor óta.
Adri például azt mondja tényleg nem érzi többnek graffitinél, ezért nem kell versként olvasnia. Szerintem a falfirkát is lehet versként olvasni. Ahogy egy jól megírt rövid, tömör, velős vers is lehet "falfirkaszerű". Persze e kettő nem ugyanaz. A merev értelmezési tartomány talán a "nyugati" kultúra sajátossága. Például szépnek tartjuk a haikut, de nem igazán tudunk jó haikut írni mi, európaiak. Próbáljuk utánozni ezt a művészetet, amely tőlünk teljesen különálló kultúra. De megérteni azért nem tudjuk teljes valójában, mert tőlünk abszolút idegen. Direkt nem lélekidegent írtam. Kérdezem a költőket, mi a vers nektek?
Niki szerint "túl nagyot merít, valójában talán épp ebben rejlik egy falfirka esszenciája, a szöveg eleget tesz annak, ami lenni akar". Vajon egy versben vagy egy falfirkában van-e több "akarat"? Ám rosszul tettem fel a kérdést. Akar-e a vers? Ha akar mit akar? És ez miben különbözik attól, amit egy tartalmas falfirka akar?
Bori versnek tartja, Adrival ellentétben. Előhozakodik az érdekes paradoxonnal. "ami meg sem születik, örök" Bori már komolyabban belemegy a szöveg tartalmába, boncolgatja, csócsálja. Ami talán jobb megközelítés, hiszen próbálja értelmezni a Timi által leírtakat. Bori ráérez valamire, ami Timi mondanivalójának lényeges eleme. William Ralph Inge például azt mondja az eredetiségről, hogy "a leleplezetlen plágium". Poe egyenesen a lóvátevés tudományai közé sorolja. Elgondolkodtattok-e valaha azon, hogy mi is az az eredetiség? Ha így olvasom ezt a szöveget, van tartalom, valódi falfirka. Aforisztikus, versszerű. Amúgy a falfirka lehet egy végtelenül lecsupaszított általánosítás is.
Péter véleménye még érdekesebb, hiszen a falfirkához képest túl kimértnek túl elméletinek tartja. A második mondatban viszont hiányolja a nyelvi bravúrt. Szóval, ha vers, ha falfirka, ha versnek álcázott falfirka, legyen nyelvi bravúr. De ezt vajon megelőzheti-e a gondolati bravúr?
Ha én elmegyek vécére, bárhol a világon és ezzel a "falfirkával" találkoznék, biztosan készítenék róla fényképet. Márcsak a gondolatisága miatt is. Amúgy a jól kitalált mottóknak mennyi szerepe van az életünkben?
Nálam is marad. Gondolatébresztő. | 313.
| 2025.11.17 21:38 | Siska Péter - szerki -- meo | Falfirka
|
| Válasz erre | Tömör, provokatív, de lényegében csak csupasz tételmondatokat stilizál, falfirkának pedig szerintem túl kimért, túl elméleti. Az ilyen tömörségű szövegek akkor működnek, ha erősen sűrítettek, ha van bennük egy igazán ütős kép vagy valamiféle bravúros nyelvi elhajlás. | 312.
| 2025.11.17 09:55 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Falfirka
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Némileg ellentmondva a korábbi véleményeknek, nekem kifejezetten tetszik és versnek is tartom - engem az utolsó mondat ragadott meg, nagyon mély és igaz gondolatnak tartom, és izgalmas, ahogy a vers ráfordul erre az önellentmondásosnak tűnő tézisre (ami meg sem születik, örök). Szóval innen visszafelé olvasom a verset: az eredetiség halva születik: nálam ebben a kontextusban ez a gondolat is pipa (úgy értelmezem magamnak: világra kell pofozni, hogy mégis éljen). "A klisé eleven" : itt viszont kicsit vitatkoznék, a klisé sosem eleven, olyan értelemben, hogy élő, ható, erős - inkább arra a szókapcsolatra cserélném, hogy "életre való": A klisé (erre az) életre való (és akkor itt az életrevalóság pejoratív, ironikus értelme kidomborodik az érv-sor végére). Mit gondol?
Magam részéről gratulálok hozzá, ezzel a kis változtatással én megtartanám. | 311.
| 2025.11.16 23:58 | Simon Adri - szerki -- meo | Hó
|
| Válasz erre | Ígéretes szöveg, de még nem elég jó, talán nincs még elég sodrása, tehetetlenségi ereje. Ahányszor, annyiszor, ahol - sok. Az utolsó sor kilóg a versből. | 310.
| 2025.11.16 22:47 | Simon Adri - szerki -- meo | Falfirka
|
| Válasz erre | Elég sokat, talán túl sokat is bíz az olvasóra. Erre a szövegre tényleg érvényes, hogy csak a befogadó aktív közreműködésével kezd el élni, értelmeződni, válhat verssé, ha egyáltalán. Személy szerint kedvelem az ilyen szövegeket, de ezt tényleg nem érzem többnek graffitinél, s a cím ki is jelöli az értelmezési tartományt, nem kell versként olvasnom. És nem is olvasom akként. Így viszont mint vers, múlik. | 309.
| 2025.11.16 10:36 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Falfirka
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, engem személyszerint lenyűgöznek az elgondolkodtató firkák, graffitik, váratlanul felbukkanó apró üzenetek, tételmondatok. Bár eleinte úgy éreztem, túl nagyot merít, valójában talán épp ebben rejlik egy falfirka esszenciája, a szöveg eleget tesz annak, ami lenni akar. | 308.
| 2025.11.15 16:34 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Falfirka
|
| Válasz erre | Kultúravers, ráadásul rendkívül sűrített, lecsupaszított nyelvezettel. Közelebb hozza az olvasóhoz, hogy a kliséhez és az eredetiséghez való viszonyból indul ki, hiszen ezek a művészetértelmezés gyakran emlegetett, ismerős, egészen bejáratott fogalmai. Mindkettőről ígéretesen provokatív kijelentést tesz, majd az utolsó két sorban átértékeli még ezeket is.
Ha az aktualitást vesszük a művészi megoldások életenergiájának, akkor valóban áll az, hogy az eredetiség, ami folyamatos harcban áll az idővel és állandóan meg akarja előzni a korát már a születése pillanatában haldoklik, a klisé pedig örökké ugyanannyira (nem) aktuális. A korok és társadalmak nyelve, szimbólumrendszere és értékrendje állandóan változik és a beléjük kapaszkodó eredetiség óhatatlanul elveszíti a valódi mélységhez vivő finomabb árnyalatokat. Csak a ki nem fejezett, nyelvbe nem kötött gondolat képes megvédeni magát attól, hogy a kultúra divatjaival kompromittálódva halandóvá legyen. Az egésznek van egy "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell" utóíze, a 19. századi romantikus zsenikultusszal élesen szembehelyezkedő desztillált józansága.
A megvalósítás nagyon sokat bíz arra, hogy az olvasó mennyit tud a sorok mögé gondolni, mennyi elképzelése van a művészeti kijelentések értékéről, az értékelések és viszonyítási rendszerek változandóságáról. Bár a nyelv nem egészen absztrakt, mégis hiányzik az a fajta húsosság, képiesség, az az élményekkel, élményfoszladékokkal való kiegészítettség, ami igazán kifejezővé tenné. Egyelőre nem szavazok. | 307.
| 2025.11.15 10:30 | Kopriva Nikolett - szerki -- re: meo | Hó
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea, örülök, hogy gyúrt a versen. Az első versszakkal kapcsolatban most azt érzem, túlságosan tagolt, darabos, nincsen sodrása. A "kalandból aludtatok / a faházban" nem igazán releváns információ - jelenléte ebben a formában felesleges. Ha mégis ragaszkodik hozzá, javaslom, dolgozzon tovább a képpel, futtassa ki valahova, legyen funkciója (akár keretet is lehet belőle alkotni megfelelő tartalommal). A pihentetést én is jó ötletnek tartom, sokat segíthet az eltávolodás :) | 306.
| 2025.11.15 00:41 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Hó
|
Válasz erre
Előzmény | Tímea hagyd ezt. Ritka, mikor egy verset öt perc vagy egy óra alatt ki tudunk javítani. Kell egyfajta távolságtartás a szövegeiddel szemben. Ehhez néhol sok időnek kell eltelnie, néha egészen hamar megvan a kulcs. Sose javíts egy-két javaslat miatt azonnal. Hagyd megérni, mint a gyümölcsöt. Itt sok ellentétes vélemény él, létezik egymás mellett. Figyelj, fejlődj, tanulj. | 305.
| 2025.11.15 00:30 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Hó
|
| Válasz erre | Úgy gondolom ez a vers még igencsak vázlatos, korántsem erős. Az első két strófa rendben van, engem nem zavar a hó zuhogása, a nyelv folyamatosan változik és a köznyelvbe beépült fordulatokat ügyesen el lehet helyezni a versben. Amúgy valóban szokott zuhogni a hó, mint az eső.
A harmadik strófát már gyengébbnek, erőtlennek, a kezdéshez képest irrelevánsnak is érzem. Főleg a negyedik versszak tekintetében, darabos az egész, felötlik egy emlék (apa véres fejjel a teraszon) majd magyarázat, összegzésképp még egy az otthonból. Az utolsó mondat pedig odabiggyesztve, mintegy konklúzió, kedves olvasó, hát így.. Amit tegnap írtam; versekben a tömörségre törekszel, néhol-néhol egészen pontatlanul, nem túl éberen, élesen, bár ez a ritkább.. Prózában viszont líraibb, színesebb a szövegvilág. Sok becsületes munkával magától fog működni, összemosható. Jó veled dolgozni, örülök, hogy a dokkon vagy. Baráti üdv; tgf | 304.
| 2025.11.14 19:09 | Tímea Lantos -- re: meo | Hó
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Niki, Szerkik!
Átolvastam, és jók az észrevételek.
Javított változat
Hó
Mesélted,
kalandból aludtatok
a faházban,
apád jól befűtőtt.
Bennem szakadt a hó.
Szerettem volna elmondani,
mire emlékszem apámból:
kukoricát morzsol,
szép parasztkezéből
hússzínű csutkák hullanak.
Részegen fekszik a teraszon,
vérzik a feje.
Anyám locsolja,
folyik rólam a szégyen.
Az otthonban,
a harmadik agyvérzés előtt
megfürdettem,
megborotváltam.
Hogy szerettem —
nem tudhatod.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki, Kopriva Nikolett - szerki | 303. 302.
| 2025.11.14 17:52 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | NŐI SZESZÉLY
|
| Válasz erre | Kedves Lantos Tímea!
Szépen megírt, jól felépített szöveg csupán apró hibákkal, de van egy komoly probléma vele: nem fut ki sehová. Mi ennek a novellának a csattanója vagy az üzenete? Mire az olvasó befejezi az "Engem vettél el először..." kezdetű mondatot, pontosan tudja, mi a helyzet, milyen a szereplők kapcsolata, és az írás hátralévő részében csupán ezt a helyzetet ismeri meg részletesebben. Igen, a néhai férj szemét módon viselkedett az első feleségével. És egy másik esetben szintén... és egy harmadikban is... meg egy negyedikben... Mi van ebben a történetben azon túl, hogy a halottra haragszik az első felesége?
Van egy-két egészen kiváló mondat (pl.: "A gyásznép együttesen moccan, megindulnak, rajzik a feketeség. Menni könnyebb, mint egyhelyben állni, menni egyenlő az élettel, még akkor is, ha elől a halál ballag."), de ezek önmagukban kevesek ahhoz, hogy elvigyék a vállukon az egész szöveget. Legalábbis a végére kellene valami több, egy csattanó vagy egy konklúzió - vagy pedig már közben, a gondolatfolyamba kellene valami más, ami nem csak az egykori cserbenhagyások és disznóságok felidézése.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 301.
| 2025.11.14 16:01 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | FEHÉR TORNACIPŐ
|
| Válasz erre | Kedves Lantos Tímea!
Szép, megrázó történet lenne, de sok kép, amit használ, erőltetettnek hat vagy nem illik igazán a jelenetbe, és ez kiveti az olvasót (pl.: a már kritizált körmös kép, és "nem is nézőtéren, hanem egy hűvös, ásványillatú hegy gyomrában vagyok, ahol tisztaság és ősi energia pulzál"). A másik probléma, hogy sokszor túlírt vagy melodramatikus a szöveg (pl.: "csak nézi a cappuccino színű falat szegélyező díszléc marcipánszerű vonalát", "békeidő hangok", "A zuhanykabin langyos vize bőg helyettem.", "Rugalmas fűzfavessző a megbocsátás.").
A kevesebb néha több: ezt a szöveget erősen húzni kellene, és több helyen egyszerűbben fogalmazni. Ez utóbbi abban is segítene, hogy a drámai, illetve költőibb mondatok nagyobb hatást váltsanak ki az olvasóban.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 300.
| 2025.11.14 15:48 | Fűri Mária - szerki -- meo | Hó
|
| Válasz erre | Tetszik a versbeszélő büszkesége: van egy megoszthatatlan emléke az apjáról, ami csak az övé. Ami nem idilli, olyannyira nem, hogy nem elmondható, nem dicsekvésre való, így a hozzá fűződő érzelem sem tartozik másra (AZT te nem tudhatod, csakis, és kizárólag én.) Mivel az emlékemről nem tudhatsz, nem kell tudnod, szerettem-e vagy sem.
Érdekes nyelvi megoldás, hogy a csutkák hullanak, nem a hó.
Kicsit engem is zavar a szójáték-szerű locsolja - csorog. De ezzel együtt, nálam marad.
Az utolsó sort elhagynám, ámbár van egy olvasatom, amiben funkciója van: a lírai én ismerőse már megint meséli a kedves gyerekkori történetét, amire neki nem lehet válasza. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 |
|
