időtlenül avagy “ahogy a napok rövidülnek”

valamikor meghitt
biztos és lassú volt

még színekkel is
felruházta magában

az együtt zöldben
a hiány kékben
a múlt s a jövő egyaránt
megfoghatatlan fehérben

hiszen a múlt is
bármibe öltözhetett
ahogy a jövő is

az egyik már
a másik még
megfoghatatlan

ám a most rövid
gyorsan múló
alig érintő

a most egy pillanat
amit nincs idő
színekbe álmodni








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-09-20 09:22:12
Utolsó módosítás ideje: 2021-09-20 09:22:12