Észak felé



Nem biztos, hogy hamar megtalálsz
a havazás gyorsan belepi a nyomokat.
Igaz, menekülve indultam a korai sötétedés elől,
de még nem gyűjtöttem annyi fényt, hogy egyedül várjak.

Ha a félelem bekerít, újra kell éleszteni az érkezések tüzét,
testőrnek tekinteni a fenyvest ami körbevesz,
szóra bírni a szelet, hátha a jeges hangkristályok megszólalnak.

A tűlevelekre rejtett gonoszság dermed,
elvetettség és kitaszítottság harmóniái.
Ha nincs aki megtaláljon, te útnak indulsz.
Még akkor is ha ez gyógyíthatatlan sebeket ejt rajtad. Feketedő ujjhegyek.

A felhők átlyukasztott tenyerek,
a tél stigmái novemberi égen sötétedés előtt.
Messziről nézve a hajnali menekülésre emlékeztetnek.
A várakozás élei darabokra szelik az ágakon átszitált időt.

Amíg a hóban szétválogatom a rettegést a hittől,
te biztos egy útkereszteződésben állsz hezitálva.
Szeretném, ha eljutna a várakozás síkjain imám
és meghallanád, indulj Észak felé.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-07-06 18:44:24
Utolsó módosítás ideje: 2021-07-06 18:44:24