Életjátszma

Életem fő játszmáitól megszabadultam 58 éves, őszülő fejjel.
Rossz vagyok, büntess meg.
Bármit adsz, szeretetet, szerelmet, bizalmat vagy pénzt,
én elkótyavetyélem.

Reggel arra ébredek, nagyon szeretlek.
Be tudok lépni abba a mezőbe, amit ketten teremtettünk.
Hiába nem vagy, mégis megtalállak.
Magamban, a szívemben, a gondolataimban.
Hozzád beszélek, s te hallgatsz értőn, figyelmesen.
Nem vonhatod meg magad tőlem.
Kinyújtom karom, magamhoz vonlak.
Nincs köztünk távolság, egyek vagyunk.

*

Apukámon múlt, hogy élek.
Még senki nem akart engem
annyira erősen, mint ő.

Felfedeztem új képességemet.
Tudok a szeretet hangján szólni.
Sőt, magam vagyok a szeretet.

Eldöntöttem, őszinte leszek,
s ráébredtem mennyit hazudok.
Elhatároztam, nem játszom szerepeket többé,
s felfedeztem, csak szerepeket játszom.

Kerestem önmagam, nem találtam.
De egyszer csak leltem valamit, ami fonálszerű,
s amelynek mentén lépésről- lépésre,
közelebb-közelebb kerültem
igazi én-valómhoz.
Így találtalak meg téged.

Ha el tudtam volna mondani anyukámnak,
ha meg tudtam volna osztani vele
első, óvodai szex-élményemet,
egész másképp alakulhatott volna
anya - gyermek kapcsolatunk,
s az életem.
De nem lehetett, s így nem volt esélyem,
s akit rajtam kívül érintett a dolog,
a titkot sírba vitte.
Életem tele van titkokkal,
melyek soha nem derültek ki.

*

Kerestem határaidat, s ráébredtem,
nincs határom.
A világ számomra olyan hely volt,
melyben nincs otthonom.
Feláldoztalak, hogy megtaláljam önmagam,
s így találtalak meg téged.

Még jó, hogy ki nem dobtam a
reaktív elmémet.
Kincsek lakoznak benne.
Fájdalmas emóciók.

Önmagába visszatérő kör vagyok.
Mert, mi történt?
Rácsatlakoztam a kimeríthetetlen,
végtelen energiaforrásra azzal,
hogy megnyíltam feléd.


Más kezét használtam a magamé helyett.
Lehettem úgy öt éves.



2014. november 25.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-10-15 22:39:21
Utolsó módosítás ideje: 2020-10-20 19:23:36