Kórban


Járvány, ragály egyet akar:

embereket, állatokat

hogyha gyöngék, kikezdeni,

sírba tenni.



Így volt mindig, csodálkozni,

milyen veszendő az ember,

mennyit nem tud a másikról

mind, aki holt.



Aki meg él, jól segítsen,

úgy legyen ott, mint ki nincsen,

szeret, meglát, jól segítsen,

mint az Isten.



Megy, ragad és magával visz,

múltból jelen jövőben hisz,

okos szimbionta vigyáz,

nincsen is gyász.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-03-30 00:01:40
Utolsó módosítás ideje: 2020-03-30 00:01:40