Megmaradt

V Varga Zoltán

Gyűjtöm össze ami megmaradt.
Egy homokozó lapát, egy kopott pad, min anyám,trécsel,  
miközben szétrúgják homokváramat,
és ha jól szétnézek,  még egy homoksüti forma is akad,
szív alakú, bár már itt-ott meghasadt.
Van még pitypangom is, egy árva szösszel,
mire hiába fújtam egykoron, nem szállt el, maradt,
tán nem akart szállni a széllel,
jobban tetszett neki a pitypang, vagy én magam.
Egy hinta is itt leng még valahol,
föl, s le..,magától száll,
már nem hajtja a két térdzoknis láb,
mint minden vasárnap délután,
itt van még az ég,
mit elérni véltem én,
ha hajtom, a láncon nyikorgó deszkapadom,
megmarkolhatom a felhőket ha akarom,
akkor büszke lesz rám anyám,
s abbamarad a diskurzus is talán,
de csak zuhanok vissza megint és megint,
és ugrok…. hogy essek a porba  jó szokás szerint.
Találtam egy könyvet is, mesékkel telit,
színes képek minden oldalon, hercegnő fehérlovon,
ki a feleségem lesz majd ha nagy leszek,
élünk boldogan, hintán utazunk kék eget,
homokvárunkat senki nem rúgja fel,
a szív alakú homokforma szeretet nyomtat a porba,
mit a szél majd messzire repít,
a pitypang boholy repül majd legfelül,
a világot járja be, anyám kezére ül.

Itt van most a kis pitypang virág, tenyeremen pihen,
nem száll sehova, hallgat, ahogy egy virág hallgatni tud.
Súgok neki valamit, halkan, hogy ő se hallja,
mégis felkapja a szólehelet, repül, száguld tova.
Talán még mindig keres valamit, a szívemnek kedves ostoba.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-03-11 18:41:19
Utolsó módosítás ideje: 2020-03-11 18:47:56