Lóra teremtve

Szóltak a hormonok,

hogy meg kellene születnem.

Anyám megint felkiáltott: "most nyomok!"

Már úgyis elfogyott a türelmem

a szűk és sötét odúban

fejjel lefelé,

mozdultam, hús a húsban,

elhagytam hát a magzatpóz

meghitt gömbölyödöttségét.

Közben anyám

kiadta minden mérgét,

48 óra színtiszta

agónia kísérte jöttöm.

Egy újabb statiszta,

akiről a rendező ugyan már félig letett,

nyakamban a rámtekeredett

köldökzsinór lógott

a sikeres barlangtúráért járó aranyérem helyett.

Megérkeztem, kéken,

már csend volt a szülőszéken,

apám esztergált

a gyárban, mialatt a Nagy Pumpa

engem a Földre delegált.

A következő évben

dundi kisdedként

úsztam az élet nevű lében,

s amikor már elfogyott a tej,

én, kicsi kottafej,

saját dallamom

vonalán a "dó",

(önmagában persze nem szolmizálható),

öntudatra ébredtem lassan.

Másfél évesen, szülői mintára,

felraktak szépen

a p-mobil körhintára.

Azóta is ugyanazon a lovon

töri a fenekemet a lét,

ahogy a köröket a Nap körül egyre csak rovom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-02-26 13:39:33
Utolsó módosítás ideje: 2020-02-26 13:39:33