AHOGY TE KÓSTOLGATSZ ENGEM szürrealista kispróza

Megölöm, meg, meg, meg, meg, meg
a langaléta hajcsavarót.
Mert leplezetlen kínom arra indít, hogy porzó legyek a zakóvasalás
szüneteiben.
Szemüvegen át is látom, hogy a vasaló körül sertepertélsz, nagybendőjű
polipon könnyzacskó vagy, célszalagjaim elszakítod,
könnyáztatta vánkosom vallomásra
bírod.
Ék hasít így fát, mint ahogy te kóstolgatsz engem.
Intelmeid a világmindenséget bejárták, majd üstökösként visszatértek
hozzám;
hozzám, aki nem is vagyok hazárdjátékos,
aki az ékírások pardonját is csupán
altatódalként használom.
Elkésett filmed rólam horgonyt vet fel, - szeresd a számláidat,
suttog a reflex halrúdja,
s bocsánatot nyersz. -
Poénból széttrancsírozni az intuíciót, leszúrni a malacperselyt,
megperzselni a száloptikát. - az egyszerű utasítások végrehajtói torkukban
tölcsérrel egyensúlyoznak.
Roppant kínos, roppant kínos
a szürcsölés retesze ha kattan,
sutaságod mögül felsejlik a meddőhányó rosszalkodása. Ki éri előbb tetten a kajütöt,
amint ólmot pumpál a bumerángba?
A szellemirtás drága, drága,
a házinyúl két selymes füle pedig dohányzacskókból kivarrt ínség. -
Ó, te recésszárnyú kerámia, s te vállon veregető mókus, nincs már többé
törökméz,
amit nyalogathatnátok,
mert minden becslés korai,
mert minden szerver elhárít,
mert fontos háttérinformációkat közöl a mélyen kiszakadt zseb, s a kandeláberek
szivarjának a hamuja éber, - ezeket a bérházi szólásmondásokat még senki nem cáfolta
meg eddig.
Hanem egy tompa hang akadályozza a fókabél forgását, a kűr ugyanis
születésétől fogva bolond.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-01-06 10:39:23
Utolsó módosítás ideje: 2020-01-06 10:39:23