Reggelente


Cammogva a villamoson,
korán reggel hídon át,
átömlik a folyó lelke,
szívembe a ködön át.

Minden évszak, minden napja,
meg nem álló körforgás,
színeiben váltakozó,
megújjuló képvarázs.

Tudtán kívül, reggelente
medréből lát el engem,
örvényében kavargok,
hullámain elringok






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.