Remény
Remény
Óh, megannyi rabságban töltött év,
vágyak börtönében, szenvedélyek hálójában
vergődő kismadárként.
Óh, ha látnám én az égre szivárványt festő
reményt, mely átölel és felemel,
miként kék az ég!
Óh, remény jöjj hát és takarj be a tengerek
mélységével, a felhők könnyedségével és
karodban lágyan ringatózva mesélj...
Mesélj, hogy nélküled sívár dombok és
kietlen pusztaság a lét.
Mesélj, hogy a színek vakító fényében
meglássalak én, óh remény!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
