Vázlat

A világ kaleidoszkópja felrázva,
szégyenülten hullunk a világra,
kiált torony, sóhajt a szerkezet
dideregnek rögzítő szövegek.

Kinek szólhatsz, füldugó mindenütt,
a barát simogatás helyett üt,
szitál a hó, fagyott a pirkadat
a kötőszövet mindenütt szakad.

Erkély lebeg és el nem érhető
rejti a lekonyuló tető
a hiány gödre vádlón hivogat.-
egy csepp mosolyt, a mosolyodat add.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.