Még hiszek


Álmomban ma is hozzám repültél,
és indultunk új csillagot keresni.
Szívünkből elhordta irháját a tél,
üde szelű tavasz jött el üdvözölni.

Hiányod megszokni nem tudom.
Nélküled értelmetlen a létezés.
Lényemen átfut a fájdalom:
hogy amit adtam, tán túl kevés.

Kevés volt csókom, unott ölelésem?
És a minden, mit adni akartam?
Gúzsba kötve ébredtem a testben,
s hideg, csupasz bú terült el alattam.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A színfalak mögött (Debrecen, 2006)
Kiadó: Ser-Müller kft