FEHÉR INGEK

Fehér ingek lángolnak át a múltból.
Felfénylik régvolt virágdal-sziget.
Azt kérdezed: ünnep volt-e az ünnep,  -
vagy csak szokás hozott új színeket?

Remény volt csak. Ünneppé, sajnos, nem lett,
de te csak hidd, hogy egyszer lesz talán
ünnep, kézfogás, holnemvolt mesében,
s pompás ebéd az ünnep asztalán.

Ünnep nem volt. Szokás vitetett zászlót,
amely, előbb még, remélt szép időt.
S akik vitték? Nemegyszer letagadják
azt, hogy vitték,  -  a volt-zászlóvivők.

Én azt írom csak, ami volt. Az ünnep
nem volt az, mégis virágillatok
egy fehér inget olykor átöleltek,  -
s ma már nem ismert béke hallgatott.

Hallgatott, s máris árny úszott a csendre,
gondok néztek át ág-rések között,
hangsort kopogott harkály öreg fára,
s egy kiáltással továbbköltözött.

Ünnep nem volt,  -  de ünnepet akartunk,
olyat, melyet ma már senki se mer:
közös asztalt olykor,  -  és közös békét
múlt és jelen szív-énekeivel.

Fehér ingek lángolnak át a múltból,
és önmagamnak még emlékezem,
nem szépítőn,  -  de nem is megtagadva
piros hittel csillagos életem.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.