Nem a szívemet takarja majd szelíd mosolya- A Levelek egy addiktológiáról ciklusból

félek: fogom-e még hallani egyre halkuló sóhajod
mert tizenkét napja már csak a telefon susog helyetted
az is csak akkor ha én hívlak fel te egyszer sem kerestél…
félek: fogom-e még látni egykor ragyogó arcod
vagy költözöm valami titokzatos égi tájra
hol nem találnak rám a nappalok éjjelek
félek: átölelhetlek-e még szorongás bűntudat nélkül
megtanulod-e hogyan kell megbocsátani szeretni
félek: gyűlölnöd könnyebb leszoknod róla
nehezebb és visszavonhatatlanabb mint bármely élvezetről
italról kávéról cigarettáról drogról…
félek: a bárányok közé farkas somfordált
a búza közé konkoly gyom bogáncs
félek: „a köldökig érő pipacs-tengerben gázolva”
már meg sem próbálok átjutni szerelmedért
mit régebben naponta megtettem volna
mert kiszáradni látszik medre durva kövek olcsó kavicsok
horzsolnák véresre mezítelen talpaim
félek: kereszten fogom végezni fejjel lefelé
mint Péter apostol önként fogom kérni józanul
tisztán félelem nélkül nyakamban Mária a medálon
nem a szívemet takarja majd szelíd mosolya
hanem nyugodt égtiszta megbékélt szent homlokom
                                                                                 Balassagyarmat, 2003. január 21.


                






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Üzenetek, vallomások, strófák (antológia) (Rétság, 2005)
Kiadó: Városi Mûvelõdési Központ és Könyvtár, Rétság