Ma szülővárosomról álmodtam

Ma szülővárosomról
álmodtam.
Gyermekkori pajtásimmal
játszottam,
port, sarat, füves rétet
tapostam.
Rúgtuk a labdát gólba
izzadva,
a porszagú levegőt
szippantva.
Álomképek ringatnak:
A fürdő jódos vizének
illatja
bőröm simogatóan
tapintja.
Aztán feltűnnek virágos
ágyások,
a medencék közötti
páfrányok.
Gyermeteg kezeimmel
gyomláltam,
kicsi kertész kapával
kapáltam.
Mint Bocskai hajdúinak
sarja
Húsz éves ifjú koromig
voltam e város, Szoboszló
lakója.
Hálával gondolok ma is
tanitóimra,
a délidőben csendülő
harangszóra,
az ég felé emelkedő
toronyra,
melynek templomában tettem
örök hűséget
a házasságra.
Szép volt az álom, szép.
Feltűnt egy gyermekkori kép,
mely szép volt, olykor nehéz,
Node az élet így egész.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.