Vidám verseket kellene már írnom-A Levelek egy addiktológiáról ciklusból

„ne szenvedj” költő a néhai depressziód tedd fiókod mélyére
ne vedd elő soha de ne is tépd szét hát ha egyszer szükséged lesz még rá
vidám verseket kellene már írnom
hullámzó tajtékos de vidám verseket
mert ha jól emlékszem még mindig gyönyörűek a melleid
hajad bár ritkul de így is szeretem illatát
szád sokszor joggal mogorva de szeretem az ízét
igaz legtöbbször én vettem el zamatát
szemeid még mindig fénylenek akár a csillagok
huszonegy év súlya nyomja vállaink
a gyerekek meg fölénk nőnek így van ez rendjén
mikor mondtam utoljára hogy szeretlek
bizony nem tudom már de „be vagy ültetve” szívembe mindörökre
akár a sebész szikéje vágtál lelkemen végleges heget
mániákusan szép mosolyod igaz ritkán látom mostanában
de csak vidáman költő „ne szenvedj”mindenen
a néhai depressziód tedd fiókod mélyére
ne vedd elő soha de ne is tépd szét hát ha egyszer szükséged lesz még rá


                                                                             Balassagyarmat, 2003. január 21.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Rétsági Évkönyv, 2003
Kötetben: Üzenetek, vallomások, strófák (antológia) (Rétság, 2004)
Kiadó: Városi Mûvelõdési Központ és Könyvtár, Rétság