Hirtelen halál

Nem érted és féled
A halált, mely kopogtat,
Nem tudod és véded
Ellene önmagad.

S ha mégis az élet,
Mely maga a halál,
Megkörnyékez téged,
S hozzád utat talál,

Beléd fagy a szó,
A könny, s a lélek,
Minden, ami jó,
Tovatűnik végleg.

Keresed a helyet,
S az „űrt”, melyet
A halál „nyitott”,
Bezárni többé nem tudod.

Test a testből,
Vér a vérből
Megmarad örökre,
Feloldva lelkedben.

„S egyszer, ha fiam lesz talán,
Rá hagyom majd mindazt,
Mit Te hagytál rám,
APÁM!”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Vándor voltam (, 2004)
Kiadó: magánkiadás