Elnyűtt életek
Meggyűlölte a férjét. A férfi hétről hétre részegre itta magát. Ilyenkor magatehetetlen volt, bevizelt, összehányt mindent. Az asszony szó nélkül, de undorodva feltörölte, eltüntette az árulkodó nyomokat. Többször elköltözött, de visszatért, mert nem tudta eltartani magát, fizetése kosztra sem volt elég. Hát tűrt és takarított. Egyszer-egyszer altatót tett a férfi kávéjába, borába, hogy az hamar elaludjon, és ne zaklassa. Ám az altatóval nem érte el a célját. Beleunt. És nyelte a könnyeit.
Egymáshoz vénültek. Betegség kínozta a férfit, a szíve rendetlenkedett. Abbahagyta az ivást. Egyre többet segített a feleségének, lejárt vásárolni, amit fiatal korában soha nem tett meg. Egy hajnalon a férj rosszul lett. Az asszony riasztotta a szomszédot, ő hívta a mentőket, de már késő volt. A férfi merev testtel pattogott az ágyon, majd lefordult és meghalt. Nem lehetett újraéleszteni.
A halottszállítók elvitték. Az asszony ijedten kucorgott magában, üres tekintettel nézett maga elé. Éjjel az utcán rohangálva kereste az urát, hangosan szólongatva őt. Egy járókelő alaposan lehordta, nem vette észre az asszony tébolyát.
Napokig nem látták a szomszédok. Síri csend volt a lakásban. Beszakították a bejárati ajtót. A nő az előszobában mozdulatlanul hevert a szétszórt ruhák között. Már kihűlt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-09-29 05:22:16
Utolsó módosítás ideje: 2025-09-29 05:22:16
