fénytörés 3.

az utca egy
hatalmas kondenzcsík
volt az álmos házak
bagolyszemei között
hol szánkók repültek
csillagrajként
az út emelkedőjéről a
végtelennek látszó
hótól csillogó estbe

a környék csendjét
csak néhanap szakította
meg a lópatkók dobogása
vagy motorberregés

míg a hold
jégkristályos porát szórta
az önfeledt gyerekhadra
egy felhő úszhatott el
foltos képe előtt
talán ezért
nem vette észre a
közeledő buszt

a mécsesek
mint szentjánosbogarak
még sokáig világítottak





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-08-25 09:06:29
Utolsó módosítás ideje: 2025-08-25 10:56:24