időtlen


megfagyott az idő
évek napok sora
jégcsapok a percek
pillanatok nyoma
néha csendre vágytam
mint lépni a béna
most ha szólnak hozzám
fülemnek mind néma
szeretőm a csend lett
befont mint a lián
megfojt egyszer tudom
lehet az én hibám
átlátszó lett minden
talán nem is látnak
hiába nyüzsögnék
az idökaptárban
múltpáncélban járom
jelen rögös útját
nem hagyja az idő
hogy fordítsam rúdját
haladok előre
nélküled hangtalan
amit még elhagyok
tán nem lesz hasztalan





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-07-15 07:32:08
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-15 07:32:08