Anno Domini

Számtalan alkonyati szennybe botlok,

falakat mászó íves plakátokba,

titkukon millió kérdőjel fodrok,

mind részleteit veszített műhiba.



Sugaras csillagokért kapaszkodnak,

kabátjuk mélyén fullasztó nőszirom,

hátuk mögött meztelenek a talpak,

álmukban tompán folydogál az idom.



Unottan rezgetik vizes szárnyukat,

fejüket bután a fény felé szegzik,

nyelvükön gyantából kovácsolt lakat,

lelkük a hón alatt csendesen vérzik.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-01-07 10:44:33
Utolsó módosítás ideje: 2025-01-07 10:44:33