kanapé

hogy melyik kanapénk volt
már nem emlékszem tisztán
talán ezt hozta németből apu
a szürke kétszemélyes
rejtély
a trabiba hogyan fért be
egyszer újra is kárpitoztattuk

anyám csak a fenekével ült rá
a combjai lelógtak róla
mikor belezuhant
és kitört belőle a sírás

nekem is fájt
mégis döbbenten néztem
soha nem sajnáltam meg még ennyire
azelőtt

itt hagyott
magamra hagyott
zokogta
pedig tíz évvel korábban
kis híján agyonverte őt

mindez immár húsz éve történt
pár perccel azután
hogy apámat a padláson megtaláltam





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: zEtna, XXIII/12
Feltöltés ideje: 2023-04-23 22:53:36
Utolsó módosítás ideje: 2023-04-23 22:53:36