Fogantatás

A tengerből kipárlod az álmot,
beléízesül csontodba a Nap,
romlott városokra szabadítja
vérebeit az ajzó pitymallat, -
s a titok Fényre fakad.
Vakít a csöndben a kard,
dülöngél egy koldus feléje,
felhőtépett rongyaira
csatornalé szakadt az éjjel, -
ha búzakalásztól hőköl a penge.
Virághatalmát félti szerelmed,
tízmillió fa méhforradalma -
ágaskodik a lángért két gyermek:
Vadócalkony - és Törpehajnal.
Köszörüli a sziklát
tömeges örömkiáltás, -
és belesóhajt az erek hálójába
a szúnyogos mocsár.
Elönti  melled verejtékem -
tejtől illatozz, -
ahogy leöblítik a sírást
teleholdunk szemhéjáról
az alvóisten vízhabok...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-12-25 02:31:03
Utolsó módosítás ideje: 2022-12-25 02:31:03