Annihiláció (javított)
A nappalokat éberen töltöm,
de én döntöm el, mikor van éjjel!
Nyitott szemmel járok a saját
valóságom vetített vászonbábjaként.
Fény és Árnyék. Két pont csupán, mely
között a legrövidebb út nem egyenes.
S amennyiben a fényforrás nem marad
pontszerű, az árnyék sem lehet többé
egyenletes, magjába sosem jut több világ.
A mi téridőnk lejár.
És te Kedves bozontosból nem válsz
már bozonná! Ahogy én sem lehetek
többé a te félegész spinű, furcsa fermionod.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-10-18 07:19:34
Utolsó módosítás ideje: 2022-10-18 07:20:27
