Kezemben a múlt heti újsággal, durván kifestve (javított)


Néha kibújik
belőlem az ördög,
és eltakarja hosszan
a Napot. Néha
kibújik belőlem,
talán örökre, és
elfeledteti, hogy
vak vagyok.

Néha kibújik.
Néha elém áll,
néha eltakar,
háttérbe szorít.
De mégis jó, hogy
valaki mellém áll,
s ha rossz is átél
és felszabadít.

Néha kibújik
belőlem az ördög.
Játszik velem, majd
újra eloson, eltűnik,
elsuhan messze a
jelennel, és én csak
zavartan mosolygok
a villamoson

kezemben a múlt heti
újsággal, durván kifestve.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-09-26 09:09:27
Utolsó módosítás ideje: 2020-09-26 09:09:27