panta rhei*

hajlong, terebélyesedik, s diktál a mennyei boa.
az idő, mint végtelen idézet, kígyózva tekereg.
isten házi mozijában a letűnt évadok sora
vibrál, a kezdetektől valamennyi pusztulás lepereg:
tartott a vajúdás évmilliókon át, s buzgott a rontás!

betöltötté e hivatását a mindent tisztító tűz?
mit értettetek meg a népek a mihaszna vérontás
rettenetéből, amikor a bűn már világgá száműz?
az élők tébolya egekbe csap, bolydult világ a tér!
pokol-járt apostolok, hazug térképpel szítják véred!

az özönvíz után az úr szárítja gúnyánkat, s megtér
az új nemzedék, s e bónusz - bocsánatban újra élled...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-12-06 15:39:56
Utolsó módosítás ideje: 2019-12-08 09:03:11