Őszintén

nyáron és általában
hűs vizek partján fodrozódom
körös-körülöttem pajkosan játszó hullámok
a sziklákon kiszáradt madarak ülnek
és nézelődnek
.
metsző szélben lobogunk
mint a zászlóselyem –
fentről mindenre rálátni
a táj most a fájdalomról beszél
árnyékomban leplezed kiújult hóvakságod
partjainkon már ott portyáznak a tolvaj sirályok
.
veled csupán kendőzetlen vagyok őszinte –
így nem takarhatod el előlem
a meztelenségben az igazságot
azt az arcot melyet
a tükörben mindig is kerestem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-09-09 07:08:43
Utolsó módosítás ideje: 2019-09-09 07:08:43