Nem ott

"Nem ott van a halál,
ahol a temető"

Söpröm az avart,
a fák setéten állnak,
olykor egy-egy csepp,
a fákról alázat,
csöndben alábbhagy,
szétporlik újra az avar.

Némelyik ismerős,
milyen is - levél volt,
bíbor a széle meg
most is karélyos,
- majdnem örökzöld -
hittük a másikra,
most ime itt van.

Mennyi apró rügy,
egész nyári gyár van
lábam előtt-alatt,
magam is avarban,
nem állok mint a fák
lassú seprűzajban.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-29 00:03:08
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-29 00:03:08