Ha kibomlanak a fák

Kibont a hajnal minden fát,
s napfény repked a bokrokon,
az álmos Hold cikkcakkba jár
a megrészegült házfalon.

Te reggel jössz csak el hozzám,
nem kérdezem, hogy mi hozott,
míg fűben csillan egy bogár,
már járdára hal lábnyomod.

A cigid füstje körbeleng,
választhatna, de itt marad,
zsötem szól, bennem feldereng,
a villamoson rám tapadt.

A kocsmapultnál a magány
még hideg fröccsről álmodik,
kint csíp a szél s egy lány haján
a Nap flegmán 'tárulkozik.

Város vállán az utcazaj
nehezül, mégsem lázadok,
ha ajtót nyitnak arcomba,
azt hazudom, ébren vagyok.

Ha kibomlanak mind a fák,
s betakarják a felleget,
holnapra is - akár sok ág -
megtartalak, azt képzelem.

Te reggel jössz csak el hozzám,
de végre Isten elhozott,
míg fűben csillan egy bogár,
megsimítom a lábnyomod.

A cigid füstje körbeleng,
azt választotta, itt marad,
a zsötem szól, és feldereng,
ha elengedlek, megszakad.

Ha kibomlanak mind a fák,
s betakarják a felleget,
holnapra is - akár sok ág -
megtartalak, azt képzelem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-27 09:37:49
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-28 06:22:19