((( ))) 2.0

kiszerettelek magamból
tudod-e, milyen érzés látni
hogy boldog mással,
aki mással te boldog lehetnél?
az élet túl hosszú
az őszinte áldozatvállaláshoz:
a kínt cseppenként mérik,
és szétfutnak a gyűrűi
az álmok felszínén,
(ahol egyszer álltunk,
ott megáradt a folyó,
a víz körbefonja a fák lombjait
olyan nyugalommal,
mintha mindig is innen
kezdődött volna a part)
apró repedéseken szivárog
le a tudattalanba, ami egykor
a szád íze volt, bőrödön a tapintás –
felnyílik a szemem a sötétségre,
falak közt fekszem, összegyűrt lepedő
az ágy sarkainál:
egyedül töltött éjszakában az izzadás
csak hideget jelent
mondd, te meddig vitted az emlékemet?,
kérdezném tőled, de elúszott a hang –
és egy újabb álom mindent eltakart.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-22 21:36:08
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-22 21:36:08