Árnyjáték

Csíkokra szabdalt fényét újra
egységbe, egy masszává nyomná,
sűrű, tömény elégedettséggé,
borostyánkőszín hömpölygéssé,
„minden jól van így” -sziruppá,
hogy arra ébredjek, érdemes megint
nyújtóznom, tárgyaim keresnem,
ez a világ is egy és oszthatatlan,
az ellenfél csak itt van, önmagamban,
nem látja senki más, hogy térdre estem,
és vékony, könnyű, pálcikaszerű
részekre hull szét mindenem,
ma reggel is meg kellett értenem,
ő is hiába erőlködik, az anyag ellenáll.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-09 07:53:43
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-09 07:53:43